Mentsük meg az ürgéket együtt!

2023.09.26.Balogh Boglárka

National Geographic Magyarország

Gyermekkoromban még az út mellett ágaskodva figyelték a forgalmat, ám öt évvel ezelőtt a természetvédők már arra hívták fel a figyelmet, hogy 2026-ra az ürgék teljesen eltűnhetnek Magyarország területéről.

Sose gondoltam volna, hogy ürgékkel fogok piknikezni. Épp hogy leülök a Nyíregyháza melletti Harangodon, a Téka tábor területén, amikor az egyik lyukból egy apró fej villan elő. A hatalmas szempár azonnal a kezemben lévő mogyoróra tapad. Vajon, hogyan kellene megszerezni? – gondolja magában, s az ürge villámgyorsan kibújik a lyukból, kezdetben csak négy lábon kukucskál a virágok közül. Felé nyújtom a tenyeremet, erre kíváncsian két lábra áll. Egy pillanatig habozik, viaskodik magával, jöjjön, ne jöjjön, ragadozó vagyok-e vagy barát. Végül a gyomra győz.
Mikor elém ér, kinyújtja apró mancsát, és a kezembe kapaszkodva veszi el a mogyorót.

Ahogy Dr. Váczi Olivér, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. vezető természetvédelmi szakértője mondja, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) Ürgemonitorozó Programjában már több mint két évtizede követik nyomon Magyarország ürgeállományának változásait, köztük a Nyíregyháza közelében található Nagykálló-Harangod ürgeállományát is.

„Míg a múlt század 50-es 60-as éveiben az ürgét mezőgazdasági kártevőként tartották számon, mára oda jutottunk, hogy 2012 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint – magyarázza Olivér. – Drasztikus létszámcsökkenése elsősorban a mezőgazdaság átalakulásának, és az ennek során bekövetkező élőhelyvesztésnek a következménye. Emellett azt is tapasztaljuk, hogy az útépítés, és egyéb munkálatok teljesen elvágják egymástól az ürgepopulációkat, a nagy távolság miatt az állomány nem tud regenerálódni. Ezt mesterségesen kell megoldanunk, ha tudunk egy biológiai folyosót biztosítani, az hatalmas segítség, de erre kevés a lehetőség, ezért kezdődött meg áttelepítésük, mert enélkül az állományok között nem lenne összeköttetés.”

Az első állományfelmérés, amely ürgelyuk-számlálás alapján történt, 2000-ben készült, hatvan mintavételi helyen nézték az állatok létszámát. Ezt évente ismételve sajnos még mindig egyértelmű, hogy bár nem rohamosan, de csökken az ürgék száma, ami ma kb. százezer lehet.

A 2015-ben év emlősének választott kis állat kimondottan a rövid füvű gyepeket, a legelőket illetve azokat a kaszálókat szereti, amelyeket elég intenzíven kezelnek. Ha sokáig nem kaszálják az adott területet, akkor a populáció kikopik onnan. Ennek több okát is feltételezik, egyrészt az ürge nem lát ki a hosszúra hagyott fűből, és a ragadozómadarak összeszedegetik őket, másrészt valószínűleg szociális okok is állnak a háttérben, mivel egymással nem tudnak olyan intenzíven kommunikálni, de a táplálékszerzést is megnehezíti a gondozatlan terület.

„Az ürge megmentése azért fontos, mert kulcsfajnak tekinthető – mutat rá Olivér. – Ez azt jelenti, hogy a saját ökológiai rendszerében fontos helyen szerepel, egyrészt a parlagi sas vagy a kerecsensólyom, illetve a molnárgörény és házigörény is előszeretettel zsákmányolja. Másrészt pedig az ürge átalakító tevékenységet végez a lyukak ásásával, azzal hogy összevissza turkálja, forgatja a talajt, annak javul, változik a szerkezete. És akkor azt még nem is említettem, hogy mennyi élőlény húzódik be az általa készített üregekbe a nap és eső elől.”

Szétnézek a Téka táborban. Rajtam kívül még jó pár család piknikezik, mindenkire jut két-három ürge. Gyerekek szaladgálnak, épp számháborút játszanak, a kis állatok meg mintha mindig is emberhez lettek volna szokva, minden magot elkunyerálnak. De vajon mennyire jó ez a közeli viszony?

„Ha magokkal etetjük az ürgéket nem ideális, de ezzel sem hasznot sem kárt nem okozunk – magyarázza a természetvédelmi szakember. – Viszont, ha az emberek közel kerülnek az ürgéhez, megértik azt, hogy mennyire fontos a fennmaradásuk, illetve ezeknek a szoros érintkezéseknek köszönhetően megszeretik őket, ez pedig fontos az állomány fennmaradásához. Átlagemberként, még ha szeretnénk is biztosítani az ürgék élőhelyét, legeltetni nyilván nem fogunk, de a szaporodási időszakban oda tudunk arra figyelni, hogy ne zavarjuk őket. Illetve azokon a helyeken, ahol beépítés, útépítés, terület átalakítás folyik, nagyobb súllyal eshet a latba, hogy ürgék laknak a környéken. Amit megismerünk, jó eséllyel meg is szeretjük, ami oda vezet majd, hogy nem hagyjuk, hogy mások beépítsék azokat a területeket, ahol az ürgék élnek. Emellett azt is el kell fogadnunk, hogy ez az állat már nem egy mezőgazdasági kártevő, irtandó és veszélyes, hanem egy védendő és ritka kis emlős.”

Magyarországon nem egy Harangodhoz hasonló hely akad, de nem mindenhol áldásos az emberi jelenlét. A Hármashatárhegyi repülőtéren, Budapest mellett, például a covid alatt, amikor a lezárások történtek, olyan mennyiségű kutyasétáltató, futó és biciklista jelent meg, hogy az ürgék nem tudtak rendesen táplálkozni. Ahogy kibújtak az üregből, azonnal megjelent egy kutya, így vissza kellett szaladniuk a fedezékbe. Gyakorlatilag éheztek vagy éhen haltak, ott meg is ritkult az állományuk.

Dr. Váczi Olivér és munkatársai keresik az együttműködési lehetőséget a nemzeti park igazgatóságokkal, kutatóintézetekkel, civil szervezetekkel, állatbemutatókkal. Ha megfelelő anyagi forrásuk lenne, akkor egy olyan, több területet lefedő, tevékenységbe kezdhetnének, amelynek célja, hogy a Pannon régióban biztosítva legyen az ürgepopuláció fennmaradása.

Ennek érdekében olyan központokat hoznának majd létre, ahol a magyarországi ürgék három genetikai állományát (a dunántúlit, Duna-Tisza közit, illetve tiszántúlit) szaporíthatják. A tervek között szerepel még területvásárlás, élőhely rehabilitáció is. A Bükkben például ivókutakat állítanának helyre, hogy a legeltetést ki lehessen terjeszteni, mivel ezek hiányában nem tud eljutni egyes helyekre az állat. Ha ezek megvalósulnának, akkor sokkal nagyobb területen tudnának legeltetni a gazdák, amely automatikusan nagyobb élőhelyet teremtene az ürgék számára is. Az illegális szemétlerakókat is fel szeretnék számolni, ami szintén javítaná a természetes élőhely minőségét. Mindennek a monitorozása pedig a szakértők feladata lenne.

„Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, a harangodi állomány is mutatja azt a jelenséget, amelyet a legtöbb, hosszú, nyugalmas időket megért ürgeállományok is, azaz minden látható ok nélkül óriási egyedszám-ingadozások figyelhetők meg. Ezt a hosszútávú adatsorok nélkül nem is ismernénk, ötletünk sem lenne, hogy hasonlóan jó körülmények között élő ürgeállományok közt miért van ilyen érthetetlenül nagy egyedszám-különbség.
Bár még csak most próbáljuk felderíteni ezt a természetesnek tekinthető, az ürgepopulációk belső működését jelentő, periodikus ürgeszám-ingadozást, amely több más kisemlősnél (pl. a hörcsögnél, mezei pocoknál stb.) már ismert és leírt, gyakran sokkal szélsőségesebb értékek közt megfigyelhető jelenség.

Ha megnézzük az évtizedes ürgeszám ingadozást a harangodi állomány esetében, akkor láthatjuk, hogy ott most éppen az egyedszám-csúcs közelében vagyunk. Nem tudjuk, hogy ez a jelenség milyen biológiai mechanizmusokon keresztül érvényesül, mi váltja ki és mi szabályozza, ezért nagyon nehéz a védekezés az ismétlődő állománycsökkenés ellen. Márpedig az összeomlások az élőhelyek szűkülésével és egymástól való elzártságával egyre veszélyesebbé válnak az ürgekolóniák számára, hiszen ha akkor következik be egy jelentősebb negatív külső hatás (rossz időjárású időszak, megnövekedett ragadozó nyomás, vagy akár egy fertőzés is lehet ilyen), amikor éppen a kolónia kevés állatból áll, akkor ez akár annak kipusztulását is jelentheti, ráadásul az elszigeteltség a szomszédos állományokból történő természetes újratelepülést sem teszi lehetővé.

A Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. 2022 tavaszán kezdett el egy olyan akciót, amelynek során bárki, mindenféle előképzettség nélkül, önállóan be tud kapcsolódni az ürgemonitorozáshoz kötődő ürgefelmérésekbe. Ez azért is nagyon fontos, mert a szakemberek száma és kapacitása véges, ráadásul egyre több dologgal kell foglalkozniuk, ezért igen nehéz egy időpontban, szinkronizáltan elvégezni a tavaszi ürgefelmérést az ország nagyon sok helyén.

Az Országos Ürgelajstromnak keresztelt akció megvalósításának központjában egy még fejlesztés alatt álló mobiltelefonos alkalmazás áll, amely segít eljutni egy kiválasztott ürgeállományhoz, ott pedig lépésről lépésre végigvezeti a felmérő önkéntest a szabványos ürgelyukszámlálás folyamatán. Szerencsés esetben egy-egy állományhoz a kb. egyhetes időintervallumban több felmérő is eljut, így egymás felmérési eredményeit kölcsönösen hitelesíteni tudják anélkül is, hogy ugyanabban az időben szakember is járna a területen.

A kezdeti tapasztalatok nagyon biztatóak, a technikai nehézségeket áthidalva valóban tudományos értelemben is használható adatokat tudnak így gyűjteni a korábban teljesen laikus önkéntesek egy néhány órás időráfordítás mellett.

#nyírség #ürge