2023. szeptember asztrofotója: Sarki fény színjátéka

Kolláth Zoltán útját ez alkalommal is siker koronázta, amikor a természet egyik legszebb jelenségének a megfigyelésére indult. Élményeiről, tapasztalatairól az alábbi sorokban számolt be. „Egy sarki fény expedíció szervezése mindig kockázattal jár, különösen, ha másokat is fellelkesítünk az útra. A Svédországban található Abisko Nemzeti Park az egyik olyan hely, ahol jó esélyeink vannak arra, hogy sarki fényt lássunk. Gyakorlatilag az aurora borealis minden sötét éjjelen ott van a terület felett – egy probléma van csak, hogy a felhők gyakorta eltakarják a látványt. Ha nincs szerencsénk, egy héten keresztül sincs olyan derült idő, ami alatt felfedné a jelenség a szépségét. Egy korábbi úton fellelkesülve ismét vállaltam a kockázatot, és szeptember közepén hat éjszakára északra utaztunk. Az igazán sötét időszak még rövid ilyenkor, viszont a nap-éj egyenlőségek idején a Föld mágneses tere és a napszél együtthatása sokkal kedvezőbb a sarki fény kitörések megfigyeléséhez. A közelmúltban a Nap szorgosan produkálta a koronaanyag-kidobódásokat; egyet szeptember 16-án. Az elérhető prognózisok szerint, az igazi hatását csak Észak-Amerikából látták volna, de a kitörés elég erős volt ahhoz, hogy fél nappal korábban érkezzen. Óriási szerencsénk volt: a mágneses vihar éppen akkor csúcsosodott ki, amikor az egyetlen igazán derült éjszakánk volt. Kis csoportunk fele először látott sarki fényt – és nem is akármilyent! Megérte a kockázat vállalása!
A felvétel szeptember 18-án, a csillagászati szürkület első részében készült. Három kamerával szinkronizáltan fotóztam, amivel az egész égboltot sikerült jó minőségben lefedni. (Sony A7s kamerák, TTartisan f/2,8 optikákkal, ISO 6400 érzékenység, f/2.8 fényerő és 3 másodperc expozíció mellett.)  A teljes égboltos mozaikból egy olyan kompozíciót állítottam össze, amit egy virtuális 360 fokos látószögű halszem optika készítene. Az itt bemutatott fotó ennek a halszem képnek egy tekintélyes részlete. A kamera színre kalibrált: a kép megjelenésében nagyon közeli a valódi színekhez, amit akkor érzékelnénk, ha a szemünk képes lenne ilyen kevés fény esetén is a színlátásra. A zöld színt, ami az oxigén sugárzása, a valóságban is sikerült érzékelni. A többi szín az oxigén vörös és a nitrogén kék sugárzásának az együtteseként jelenik meg.”