Rejtőzködő szürkeövesek
A lepkékről talán a színek jutnak először eszünkbe, pedig még a nappali lepkék között is jó néhány rejtőmintázatú fajt találunk.
Köztük legkifinomultabb álcával talán a szemeslepkék csoportja rendelkezik. Nevüket onnan kapták, hogy szárnyaikon egy vagy néhány pár szemfolt található. E csoport egyik jellemző képviselője a szürkeöves szemeslepke (Hipparchia fagi).
Nyári lepke, legnagyobb számban július-augusztusban látható. Nyitott szárnnyal csak nagyon ritkán ül le, ezért felszínét leginkább csak röptében láthatjuk. Mind elülső, mind hátulsó szárnyán egy fehéres sáv fut végig, erről kapta a nevét. Gyakran együtt repül a fehéröves szemeslepkével, ilyenkor jól látható a különbség a két faj között – utóbbié villog, szinte világít, a szürkeövesé jóval tompább.
A szemeslepkékre jellemző, hogy fákon, sziklákon, erdei utakon, a földön ülnek meg hosszabb ideig. Előszeretettel szívogatnak a nedves talajon, például pocsolyák szélén, és az izzadtság miatt szívesen rászállnak a túrázókra is. A szürkeöves szemeslepke hernyói fűfélékkel táplálkoznak. A síkvidéki területeket kivéve sokfelé előfordul. A karsztbokorerdők a legkedveltebb élőhelyei közé tartoznak.
A szürkeöves szemeslepkék még udvarolnak is. Násztáncot járnak, ami egy lepkétől elsőre meglepően hangozhat. A levegőben kergetőzve meg-megvillanó szárnymintázatuk segíti a fajtársak azonosítását, az ismerkedés azonban nem ér itt véget. Földre, fatörzsre vagy sziklára szállva szárnyaikat tárogatni kezdik, közel hajolnak jövendőbelijükhöz, és mintázatuk megmutatása közben feromonokat is eregetnek felé. Ezeket a fajtárs a csápjaival érzékeli, a lepkéknél ugyanis ez fontos szerve a szaglásnak.