125 emlősfaj világít UV-fényben

Néhány éve még extrém tulajdonságnak számított, ám egyre több állatról derül ki: ultraibolya fényben világít.

Az UV-fluoreszcenciát ritkaságnak véltük még néhány éve is, azonban egy új kutatás feltárta, távolról sem extrém tulajdonság az, hogy ultraibolya fény hatására világítson egy emlős, sőt, inkább meglepően gyakorinak nevezhető. A kutatási eredmény a Royal Society Open Science folyóiratban látott napvilágot.
A biofluoreszcencia jelenségéről van szó, vagyis az adott élőlény elnyel egy bizonyos hullámhossz-tartományú fényt - UV-t - és egy másik hullámhosszon (más színben) maga is fényt bocsát ki, világít ennek hatására. Az állatok esetében a bőrben vagy a kültakaróban lévő egyes molekulák felelősek azért, hogy az elnyelt UV-fény hatására valamilyen, az ultraibolyánál kisebb energiájú fényt bocsássanak ki.
Az egyelőre nem világos, hogy miért is világítanak UV hatására ezek az állatok, de a kutatók elképzelése szerint a fluoreszcencia talán javítja a láthatóságukat a fajtársak számára, és ez különösen az éjszakai fajok esetében fontos lehet. A vizsgálatok szerint valóban gyakoribb az éjjeli fajok közt, és a földfelszíni, földbe vájt üregekben, és a fákon élő emlősállatok körében, de sokkal ritkább a vízi emlősöknél. Míg a koralloktól az ízeltlábúak sokaságán át a madarakig sokféle állat mutatja a biofluoreszcencia jelenségét, addig ezt az emlősökben kevésbé sikerült eddig felismerni.
Az emlősök esetében tudjuk, hogy például néhány rágcsáló rózsás árnyalatban világít UV hatására, a kacsacsőrű emlős pedig zöldes-kéken. Számtalan állatnál a fehér szőrszálak mutattak fluoreszcenciát, a színesek nem, vagyis a pigmentek egy része megakadályozta a jelenséget – az ember ősz hajszálai is fluoreszkálnak. Hasonlóképp fluoreszkáltak a karmok, a testet borító tüskék (pl. a hangyászsün esetében).

Azonban érdemes azt is tudni, hogy az éjszakai fények, a holdfény igen kevés UV-t tartalmaz, így annak ellenére, hogy az éjjeli állatok körében találták gyakoribbnak, ez nem biztos, hogy azt jelzi, van valami feladata körükben e ragyogásnak. Emellett azonban számtalan éjszakai életmódú ízeltlábú is erősen fluoreszkál (közismertek a skorpiók, lásd a videóban).
A kutatók a Nyugat-Ausztráliai Múzeum állatpéldányait vizsgálták, és egyúttal azt is bizonyították, hogy a preparált állatok esetében nem valami tartósító- vagy preparálószer felelős-e a fluoreszcencia jelenségéért. Ezt követően az összes itteni emlőst átvizsgálták, és dokumentálták azokat az eseteket, amikor az állat valamiféle fluoreszcenciát mutatott. Összesen 125 emlősfajt találtak!
Ahhoz, hogy bebizonyosodjon, valóban van valamilyen feladata a fluoreszcenciának az állatok esetében, számos feltételnek kell teljesülnie, többek közt olyan egészen logikusaknak is, hogy az állat természetes közegében a célzott megfigyelők számára láthatóvá kell válnia az UV-létrehozta fénylésnek. Azonban a vizsgált emlősöknél csak nagyon kevés esetben lehetett ezt bizonyítani, sőt a fehér szőrszálak fluoreszcenciája szinte biztosan csak mellékterméke annak, hogy e szőrökből hiányoznak a pigmentek. Nem egy esetben teljesen kizárható a funkció, így például a teljesen vak déli erszényesvakond esetében, amely minden vizsgált emlős közt a legerősebb fluoreszcens fénylést mutatta. Azonban az erőteljes szőrmintázatú (csíkos, pettyes), szürkületi életmódú állatok esetében segíti a láthatóságot a fluoreszcencia. Nehéz tehát eldönteni, hogy pontosan mi húzódik a jelenség hátterében.