Észak-Amerika legnagyobb teknőse

A nagy termetű, akár 46 centisre is megnövő szárazföldi teknős őshazája a Mexikó északi részén lévő, USA területére is átnyúló Chihuahua-sivatag. A Turner Veszélyeztetett Vadvilág Alapítvány (TESF) felvállalta e faj védelmét és fajmegőrzési tenyészprogramot indított. A program célja, hogy 20 év alatt egy olyan, önfenntartó, vadon élő teknőspopulációt hozzanak létre a Chihuahua-sivatag északi részén, amely legalább 250 szaporodóképes egyedből áll.
A tenyészprogam során a kis teknősöket addig nevelik védett környezetben, míg azok elég nagyra nőnek ahhoz, hogy a ragadozók már ne veszélyeztethessék őket. A fajt az élőhelyvesztésen túl az illegális állatkereskedelem és a klímaváltozás is fenyegeti.

A teknős föld alatti üregének bejáratánál.

Forrás: inaturalist

A teknősfaj egykori elterjedési területének csak egészen kis részén él ma már, ráadásul a helyszín nem olyan, ahol vadvédelmi felméréseket biztonságban lehetne végezni, így pontos adat sincs, hány állat élhet ma még. A legutolsó hivatalos felmérést az 1980-as évek elején végezték, akkor 10 ezerre becsülték Észak-Amerika legnagyobb szárazföldi teknősének egyedszámát. Azonban azóta az élőhelyrombolás miatt ez a létszám valószínűleg hatalmasat csökkent, feltehetőleg kevesebb mint 2000 egyed élhet csak e fajból a vadonban. A mindössze 30 állatból kiinduló tenyészprogram eddig 500 egyeddel növelte a faj létszámát.

Az alapítvány eddigi munkáját dicséri, hogy 2023. szeptember 22-én 20 fiatal, de már felnőttkort elért mexikói üregteknőst engedhettek szabadon az USA Új-Mexikó államában lévő Armendaris-ranch területén – ez az első lépés azon az úton, hogy az állatfaj visszanyerje egykori élőhelyrészét a mai USA-ban is. Ez azért is fontos lenne, mert a klímaváltozás miatt az állat számára ideális élőhely északabbra van, mint a jelenlegi mexikói elterjedési területe.

A kis teknősök akkor érik el a ragadozóknak ellenálló méretüket, amikor életük 3-7. éve közt már 11 centisre nőttek (a növekedés függ az időjárástól és az élelemtől is). Addig is szabadban tartják őket, azonban a ragadozóktól védett helyen legelészhetnek. A teknős, amint arra neve is utal, üregeket ás a talajba erős mellső lábaival – ideje 85 százalékát ezekben tölti. Üregeik a sivatag élővilágának más tagjait is elszállásolják, így emiatt is fontos része a teknős az ökoszisztémának.

A teknősfajt csak 1950-es években ismerte fel a tudomány, épp ezért rendkívül keveset is tudunk róla, nem világos az se, hány évig élhetnek egyedei.