Így tanulnak párt választani a nőstény állatok

Egy új kutatás azt mutatja, a fiatal nőstények a tapasztaltabb nőstényektől lesik el, miféle párt érdemes választani.

A PLOS Biology folyóiratban látott napvilágot az a kutatási eredmény, amelyben a nőstény állatok párválasztási preferenciáinak kialakulását mérték fel. Jól tudjuk, hogy a nőstény állatok körében gyakran igen fontos a hímek külső tulajdonsága, e tulajdonságok aztán egyre gyakoribbá válnak, ha sok nőstény véli úgy, hogy az adott szín, agancs vagy tollazat szexis. Az efféle kiválasztás hatására jönnek létre az olyan extrém hímek, mint a pávakakas. A kutatók olyan modellt készítettek, amelyben sikerült megmagyarázni, miként jutnak el a döntéshez a nőstények, és ennek hatására miként születik meg a hímeken felismerhető sokféle tulajdonság.
A modell szerint a fiatal nőstények a tapasztaltabb nőstények megfigyelésével sajátítják el, mely hímek tetszetősek. E tanulás során a kérdéses hím olyan tulajdonságát választják ki a fiatal nőstények, amely alapján egyértelműen meg lehet őt különböztetni a többi hímtől – azt azonban nem tudhatják e fiatalok, hogy valójában mi alapján döntött a tapasztalt nőstény. (Hétköznapi példával ez azt jeleneti, hogy míg a tapasztalt nőstény arra ügyel, hogy nagyok legyenek az illető hím agancsai, az őt megfigyelő fiatal azt veszi észre, hogy a sok hím közül az választotta, amelynek a legszőrösebb volt a füle, így ő maga már a szőrösebb fület fogja keresni.) Ez pedig ahhoz vezet el, hogy a fiatal állat számára egy tulajdonság akkor válik fontossá, ha ebben eltér a hím a többitől, így gyakorlatilag a legritkább tulajdonságot választják a preferenciájuk alapjaként. Ez néha egészen extrém dolgokhoz vezet, mint a páva farka, a gömbhal mandalaszerű homoképítménye (lásd a videóban), vagy a már kihalt óriásszarvas kolosszális agancsa.
Sok generáció alatt azonba emiatt az egykor ritka tulajdonságok gyakorivá válnak a hímek körében, ettől pedig veszítenek a vonzerejükből. A nőstények ekkor elkezdenek egy másik – az adott pillanatban ritka – tulajdonságot vonzónak látni, és az alapján választani, ennek hatására pedig a folyamat megismétlődik. Számos ilyen ciklus eredményeként jön létre az a sokszínű hímcsapat, amelyben mindig lesz, a nőstények számára aktuálisan vonzó tulajdonság.
A modell beleillik a gyakorlati tapasztalatainkba is, például, hogy a számtalan esetben már felismert gyors evolúciós változások vagy épp a hímek sokfélesége, és a nőstények sokszínű ízlése miként alakult ki és maradt fenn.
A kutatók szerint e folyamatok – a muslicától az emberig – minden olyan élőlény esetére érvényesek, amelyek társasak, vagy a társas tanulás módján sajátítanak el új dolgokat.