Így védekezik a poszméh az ázsiai lódarázs ellen
Az ázsiai lódarázs nemrég hazánkban is megjelent, elsősroban a házi méhekre jelent veszélyt, de az étrendje felméréséből ismert, hogy mást is eszik.
Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) a társas méheket támadja, elsősorban a háziméhet, amelynek kaptárai svédasztalt jelentenek számára. Tudjuk azonban, hogy más beporzókat is fogyaszt, ez pedig aggodalomra ad okot, hisz sok vadméh veszélyeztetett világszerte. Az Exeteri Egyetem kutatói a földi poszméhek esetét vizsgálták meg – e faj a házi méhekhez hasonlóan mezőgazdasági alkalmazott, mivel számtalan növényt, például a paradicsomot termelnek segítségével. Habár a poszméhek nem olyan népes családokat alkotnak, mint a házi méhek, azért még így is kedvelt célpontot jelentenek az ázsiai lódarázs számára.
A kutatók olyan spanyol helyszínekre helyeztek ki poszméh-családokat, ahol ismert volt az ázsiai lódarázs jelenléte, összesen 12 területen tettek ki bekamerázott méhcsaládokat. Tudjuk, hogy a házi méhek esetében a lódarázs a méhkaptár bejárata előtt lebegve repked, és várja a gyűjtögetésből hazatérőket, hogy ott helyben elkaphassa. A poszméheknél is ugyanezt a stratégiát alkalmazták a lódarazsak, azonban sikertelenül! „Felvettük, amint a lódarazsak ugyanígy próbálkoztak a poszméhekkel is, azonban a megfigyeléseink hatalmas meglepetése az volt, hogy teljesen sikertelenül tették” – mondta Thomas O’Shea-Wheller, a kutatás vezetője.
A poszméh, ha a lódarázs megtámadta, egyszerűen a földre zuhant – ekkor a darázs vagy elveszítette rajta a fogást, vagy a lepottyant méhnek volt ideje a fullánkját kidugni és böködni vele, a reménybeli zsákmány feladására késztetve a lódarazsat.
Annak ellenére, hogy a megfigyelt, több mint 120 támadás esetében egyetlen egy se volt sikeres, valamiért mégis lassabban gyarapodtak a poszméh-családok. A méhcsaládok fészkeit (ezek kis polisztirol – hungarocell – dobozokban vannak, ilyeneket lehet vásárolni mezőgazdasági célokra) kétnaponta lemérték. „Nem tudjuk biztosan, mi ennek az oka. Lehet, hogy vannak olyan környezeti körülmények, amelyek a lódarazsaknak kimondottan kedveznek, a poszméheknek viszont nem” – mondta a kutató. „Azonban valószínűbb, hogy a lódarázs jelenléte korlátozta a poszméh családok sikerességét.”
Hozzátette, annak ellenére, hogy csak sikertelen támadásoknak voltak szemtanúi a poszméhek dobozainál, az bizonyos, hogy a lódarázs étrendjében szerepelnek a poszméhek is, így másutt sikeresen vadásznak rájuk. A lódarázs nektárt is fogyaszt, így ebben közvetlen versenytársa is a poszméheknek (és más beporzóknak is), gyűjtögetés közben pedig zaklatják is a poszméheket. A támadásokat elhárító stratégia valószínűleg sok energiába kerül a poszméheknek, így ez is közrejátszhat a kolóniák lassabb gyarapodásában. A kutató hozzátette: „Láttam lódarazsakat mindenféle méretű poszméh elleni támadást indítani, még a náluk nagyobbakat is megtámadták. Nagyon kitartó generalista ragadozók, nehezen adják föl.”
Mivel a földi poszméh evolúciós múltja teljesen külön zajlott az ázsiai lódarázsétól ezért valami véletlennek lehet köszönhető a módszer, amelyet most a kutatók is dokumentáltak. Míg a házi méhek nem tudnak kiszabadulni a lódarázs halálos öleléséből, ha az elcsípi őket a levegőben, a poszméhek módszere sokkal sikeresebbnek tűnik.