Ez a világ legkevésbé válogatós rovarfaja

A kabócák közé tartozó, mintegy fél centis állatka, a változó tajtékoskabóca (Philaenus spumarius) nem sorolható a növénytermesztők kedvenceihez. A világszerte elterjedt faj nem azzal teszi a legnagyobb kárt, hogy szívogatja a növényi nedveket, hanem azzal, hogy e táplálkozási módja révén súlyos növényi kórokozókat terjeszt. Ezek közé tartozik az olajfákat végzetesen megbetegítő Xylella fastidiosa baktérium terjesztése. A növényi kórokozó mintegy 10 éve kezdte el az olasz olajligeteket pusztítani.

Mivel a kabócafaj tápnövényeit utoljára 70 éve mérték fel, egy kutatócsoport új felmérést végzett, amelynek során döbbenetes számadat született: a kis kabóca több mint 1300 növényfajon képes táplálkozni. Így kétszer olyan sok növényfaj van a menüjén, mint az utána következő rovarnak.

A New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum számolt be a kabócafaj különleges tulajdonságairól: testméretéhez képest a legjobb ugró, a legerősebben képes szívogatni a növényi nedveket. Ezeket hatalmas mennyiségben is szívogatja, amelynek következtében arányaiban a legtöbbet vizelő állat is: ha emberi mennyiségre váltanánk át, akkor olyan, mintha valaki napi 9400 litert pisilne. A hatalmas földrajzi elterjedésű állat Hawaiitól a sarkkörig bármilyen helyen megél, csak a nagyon vizes és az egészen száraz élőhelyeket nem viseli el. Emiatt azonban súlyos a növényi kórokozók terjesztésében betöltött szerepe is.

„Ezerháromszáz tápnövény 1300 alkalmat jelent arra, hogy a növényi kórokozó baktériumokat mind a természetes, mind a mezőgazdasági környezetben terjeszthesse, ez pedig igen kijózanító adat” – mondta Vinton Thompson, a kutatás vezetője. A kabócafaj a szívogatása során szedi össze a növényeken lévő baktériumokat, és viszi tovább más növényekre. Emiatt okoz súlyos károkat az olasz olajfa-ültetvényeken, a spanyol mandulásokban, a kaliforniai szőlőkben, vagy a dél-amerikai citrusféléken. A kutatók amiatt mérték fel a kabóca tápnövényeit, hogy kiderítsék, vajon milyen növényfajokat fenyeget még a veszély, hogy a kis rovar megfertőzi valami kórokozóval. Ehhez például Nagy Britanniában civil kutatók segítségét kérték, vagyis lakossági megfigyelési adatok is hozzájárultak a kutatáshoz.

A kapott adatok nemcsak növényfajok számában megdöbbentőek, de igen sokszínű is a talált tápnövények sokasága: a páfrányoktól a egyéves és évelő lágyszárúakon, bokrokon, fákon, indás növényeken át a fűfélékig, gyakorlatilag a víz alatt élő növények kivételével bármi belefér az étrendjébe.

Egyelőre nem világos, minek köszönheti ezt a változatos táplálkozást a faj, de elképzelhető, hogy annak, hogy a növények farész (xylém) nevű mélyebben elhelyezkedő szállítószövetéből szívogat vízszerű nedveket. A legtöbb kabóca ezzel szemben a növények floém nevű szállítószövetének nagy cukortartalmú nedveit fogyasztja, amely közelebb van a növény felszínéhez.
A most elkészült felmérés az első lépés a kabóca károkozása ellen, valószínűleg hosszú és rögös úton.