Egy lepke és tömött virágú tápnövénye
Az őszi vérfű, más néven orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) mocsárrétek és láprétek, nedves élőhelyek növénye. A rózsafélék közé tartozik, látványos – bordó, tömött – virágzata júliustól nyílik. Levelei ehetőek, ízük a friss dióéra emlékeztet. Virágát a lepkék is kedvelik, gyakran szívogatják vagy pihennek rajta.
A vérfű-hangyaboglárka (Phengaris telelius) élete – nevének megfelelően – az őszi vérfűre van utalva. A nőstény lepke e növény virágzatára rakja petéit. Az ezekből kikelő hernyók egy darabig itt táplálkoznak, majd a földre kerülnek. Itt találkoznak leendő (gyanútlan) hangyagazdáikkal. A hangyák kommunikációjában meghatározó szerepet töltenek be a kémiai jelek (szagok), a hangyaboglárkák pedig ezt cselezik ki. Hangyaszagot árasztanak, ezért bizonyos hangyafajok bolyaikba hurcolják őket. A vérfű-hangyaboglárka a ragadozó fajok közé tartozik, azaz a bolyban a hangyák utódaival táplálkozik. Itt zajlik le a bábozódás is, majd a kifejlett, kémiai álcával már nem rendelkező lepke sietve távozik. A kör pedig kezdődik elölről.
Négy hazai hangyaboglárkafajunk közül talán a vérfű-hangyaboglárka a legelterjedtebb. Sík-, domb- és hegyvidéki élőhelyeken egyaránt előfordul. Ahol rátalálunk a tápnövényére, ott érdemes alaposan körbenézni a lepkét keresve. Fő repülési ideje július-augusztusra esik, és nagyon gyakran tápnövényén ültében lehet rábukkanni. A vérfű-hangyaboglárka hazánkban védett, Vörös Könyves faj, a Natura2000 hálózat jelölőfaja.