Több tízezer védett cápa és rája esik évente a halászok áldozatául Kongóban
Az állatokat a kongói vizeken a helyi magán halászok fogták ki, a hajóikon rengeteg védett, veszélyeztetett állattal tértek vissza a kikötőkbe. A kutatók olyan megoldásokat keresnek, amellyel a halak is megóvhatók, de a halászok se halnak éhen.
Az 1970-es évek óta mintegy 70 százalékkal csökkent a világ óceánjaiban élő porcos halak (cápák, ráják) állománya, a fajok harmada veszélyeztetetté vált. E lassú növekedésű, lassú szaporodású és hosszú életű fajok a halászatra sokkal érzékenyebben reagálnak, mint a gyors növekedésű és szaporodású csontos halak.
Az Exeteri Egyetem számolt be arról a felmérés-sorozatról, amelyben a kongói halászokat vizsgálták a WCS (Wildlife Conservation Society) kongói programja, és a kongói halászati minisztérium segítségével. Három év alatt az időszakos vizsgálatokban összesen 73 ezer porcos halat találtak a halászoknál, ezek legtöbbje fiatal állat volt és 98 százalékuk veszélyeztetett, vagy épp súlyosan veszélyeztetett fajba tartozott. Az eredmények pozitívuma, hogy kiderült: a régió gazdag a különféle cápákban, rájákban, és két olyan faj is előkerült, amelyekről úgy hitték, már kihaltak e területről. A kifogott halak valós száma sokszorosa a megvizsgált mennyiségnek, mivel csak kétnaponta mérték fel a halászok fogásait, és csupán egy partszakaszon.
A nagyüzemi, ipari léptékű halászat hatásairól rengeteg vizsgálat, felmérés készül, ezek eredményeit jól ismerjük. Azonban világszerte jelentős számban dolgoznak kis csoportokban a halászok, ám ezekről szinte semmit se tudunk. „E halászok mindennapi megélhetése és élelme függ a fogástól, így nem azért jöttünk, hogy megmondjuk nekik, ne halásszanak tovább” – mondta Dr. Phil Doherty, a kutatás vezetője. „Ehelyett megvizsgáljuk, mit is fognak ki, mikor és hogyan, majd segítünk megtervezni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a megélhetésük is megmarad, ám a cápa- és rájapopulációk is fennmaradhatnak.”
Az, hogy a fiatal állatokat fogják ki, háromszoros kárral jár: egyrészt az állatok jövő generációi nem nőhetnek fel, másrészt kisebb állaton kevesebb húst találnak, harmadrészt e cápák uszonya is kisebb, amiért kevesebb pénzt kapnak, ha eladják. Az, hogy ennyi a kifogott fiatal állat, azt jelzi, a területen cápabölcsőde működhet, és ha az ezekben élő állatokat kifogják, az az adott fajok számára egyenértékű a katasztrófával. Valószínű, hogy az ipari halászat célpontjai a felnőtt állatok, ezért a magán halászat már csak a „maradék” fiatalokat kapja.
A mintegy 10 éve tartó vizsgálatok során kiderült, hogy bizonyos cápák és pörölycápák fiatal egyedeit csak az év egyes időszakában fogják ki a halászok, így ezen fajok védelmében ebben az időben érdemes korlátozni a halászatukat.