Infrahang segíti az albatrosz útját
A vándoralbatrosz az egyik legnagyobb területen elterjedt madárfaja bolygónknak, sok ezer kilométeres utakat tesz meg a jellegtelen óceán felett.
Számos tengeri madár tesz meg hatalmas távolságokat, és sokszor nem igazán tudjuk, miként navigálnak, és mi alapján döntik el, hova repüljenek. Bár a szagok vagy a látás segíthetnek kisebb, 100 kilométernél rövidebb távolságokon, ám a legtöbb igazi vándor, mint az albatrosz is, ennél sokkal messzebb repül (a vándoralbatrosz akár 10 ezer kilométert is repül egyhuzamban). A PNAS hasábjain tették közzé a kutatás eredményét, melyben a vándoralbatrosz röptének egy titkára derült fény.
Még az 1970-es években merült fel, hogy a postagalambok tájékozódásának részét képezik az infrahangok, ezek az ember által érzékelhető tartományon kívüli hangok, amelyek számos természetes folyamatban kialakulnak. Az infrahang sok ezer kilométerre képes eljutni a légkörben, így alkalmas útmutató lehet azok számára, akik hallják és értelmezni is tudják. A postagalamb óta már tudjuk, hogy számtalan állat él is ezzel a lehetőséggel, de mindeddig nem sok olyan konkrét kutatás volt, amelyben azt mérték volna fel, milyen viselkedést váltanak ki e hangok az egyes állatokból.
A kutatók 89 vándoralbatroszt (Diomedea exulans) szereltek fel GPS-nyomkövetőkkel a Déli-óceánon fekvő Crozet-szigeteken költő madarak közül, és követték, merre visz az útjuk, hova járnak halat fogni. Ismert, hogy az albatrosz számára az erős szél – egy bizonyos határon belül – hatalmas segítséget jelent, nemcsak a repülésben, hanem még a halászatban is.
A tenger és a légkör (szél) kölcsönhatásainak következtében bizonyos viharos körülmények közepette alakulhat ki az az infrahang, amely megfelelő műszerrel vagy erre alkalmas hallással folyamatosan érzékelhető, több ezer kilométeres távolságból is. Mivel e hangok sok mindenről árulkodhatnak, ezért globális mérőhálózat is figyeli őket, az alábbi videóban követhető, ahogy az emberi fül számára érzékelhető magasságúvá változtatták e hangokat.
A kutatók a megfigyelt albatroszok röptét összevetették e mérőhálózat által nyújtott adatokkal, azt feltételezve, hogy a postagalambhoz hasonlóan az albatrosz is hallhatja az infrahangokat. Ezek az infrahangok elárulhatják a madár számára, merre található megfelelően szeles-hullámos tengeri terület, ahol a repülésük, halfogásuk optimális energiafelhasználású lehet. Modellezték is a madarak röptét, és akkor kaptak a mért adatokhoz legközelebbi eredményt, ha az infrahangok nyújtotta tájékozódást is beszámították a modellbe. Ez különösen akkor jelentett erős összefüggést, ha a madarak által helyben érzékelt szél is elősegítette, hogy a kívánatos terület felé haladjon az albatrosz.
Az egyelőre nem világos, mekkora az a távolság, amit ezzel az információval az albatrosz ki tud használni, hogy optimális repüléssel érjen el egy-egy élelemszerző helyszínt.