Mit tehet egy békalány az erőszakos hímek ellen?

Az állatvilágban számtalan olyan eset van, amikor a hímek a saját szaporodási sikerük érdekében erőszakhoz folyamodnak. Egyes emlősöknél az utód elpusztításával váltanak ki új peteérést, de közismert például a kacsafélék esetében a rendszeresen megerőszakolt nőstények és az erőszakoló hímek közti évmilliós fegyverkezési verseny hatására kialakult dugóhúzó alakú ivarszervek. Úgy tűnik, a békák se akarnak lemaradni.

A téli hibernációt követően a gyepi békák esze máson se jár, mint a párzáson. Ez teljesen rendben is volna, azonban e faj esetében sokszorosan több a hím, mint a nőstény, ezért elég gyakori, hogy egy-egy nőstényre több hím is ráveti magát, és azokat a nőstényeket is megpróbálják a hímek párzásra bírni, amelyek erre önszántukból nem hajlandóak. A nőstényeket ez az erőszak a pusztulásba is hajszolja, így igyekeznének persze elkerülni. Erre az erőszakos párzási módszerre azért van szükségük a hímeknek, mert igen rövid a kora tavaszi párzási időszak – pár naptól maximum két hétig terjed. A hímek nem válogatósak, mindenre ráakaszkodnak, ami eléggé életerősnek tűnik, akár egy másik hímre is, amelyik ilyenkor speciális hangon hívja fel a tévedésre fajtársa figyelmét.

A szakemberek sokáig úgy vélték, a nőstények védtelenek ezzel a nemkívánatos párzási szándékkal, azonban egy nemrégiben, a Royal Society Open Science folyóiratban közölt kutatási eredmény szerint néhány trükkjük azért akad, a kutatást a Berlini Természettudományi Múzeum ismertette.

Amíg egy okos fiatal nő például nem hagyja felügyelet nélkül az italát egy szórakozóhelyen, nehogy valamilyen nem kívánatos szert tegyenek bele, addig egy okos békalány a hím békák brekegését utánozva igyekszik távol tartani magától a párzásra készülőket, vagy, ha ez se elég, halottnak tetteti magát.

A nőstény békák által legtöbbször használt módszer az, hogy megfordulnak a tengelyük körül, így igyekeznek kiszabadulni a hím szorításából. Ezen túl kétféle hang kiadását is megfigyelték a kutatók: a hímek, már említett mély hangú figyelmeztető brekegését, és egy magas hangú nyikorgás-szerűt is. Ez utóbbi funkcióját nem ismerik még a szakemberek. Azonban a legmeglepőbb az volt, amikor a nőstények teljesen mozdulatlanná váltak, halottnak tettetve magukat, ilyenkor mereven kinyújtják mind a négy lábukat, és addig mozdulatlanok maradnak, míg a hím el nem engedi őket.

„A párzással kapcsolatban mutatott tetszhalál rendkívüli és elképesztően ritkán megfigyelhető. Csupán néhány tudományos tanulmányban számoltak be ilyesmiről a párzási viselkedés kapcsán, például pókok vagy szitakötők párzásakor. Általában úgy tartják, ezt a stratégiát végső menedékként alkalmazzák az állatok a ragadozóikkal szemben” – magyarázta Carolin Dittrich, a kutatás vezetője.

A szakemberek szerint a békalányok ezt a módszert azért alkalmazzák, hogy elkerülhessék azt, hogy belepusztuljanak a csoportos erőszakba, ahogy ez gyakran megesik, amikor számos hím akaszkodik rájuk egyszerre. Akkor alkalmazhatják ezt, ha a hangadással nem tudnak célt érni.

„A kutatásunkkal azt is bizonyítottuk, hogy még a jól ismert, hétköznapi fajok is képesek meglepetést okozni” – tette hozzá Dittrich.