Lusta madarak, avagy a kabócalakoma hatása az erdőre

Ha máshol nem, a természetfilmekben már biztosan találkoztunk azzal a kabócainvázióval, amit az észak-amerikai kontinens rendszeresen átél. Az énekeskabócák közé tartozó periodikus életű fajok közt egyes populációk a saját időpontjaikban, 13 és 17 évente özönszinten megjelennek. Ekkor olyan mérvű, sok-sok milliárd egyedből álló kabócatömeg alakul ki, amit nyilvánvaló módon nem hagyhatnak ki a ragadozók sem. A kb. 3 centis kabócák igencsak táplálóak ugyanis.

A George Washington Egyetem szakembere vezette kutatócsoport egy több éves kísérletsorozattal azt vizsgálta meg, milyen tovagyűrűző hatásai vannak a hatalmas élelemözönnek az erdők ökoszisztémájára. A kutatást a 2024 tavaszára várt, több populációt érintő, 1803 óta nem tapasztalt invázióra felkészülve végezték el, az eredményeket a Science tette közzé.

Azt tárták fel a kutatók, hogy milyen hatású a kabócatömeg az erdő táplálékláncára, egész pontosan a fái, hernyói és madarai számára. A kabócák inváziója 5-7 héten át tart, ezt megelőzően, az invázió alatt és utána is végeztek kísérleteket. Egyrészt az erdőkbe kihelyezett, madárvizsgálatokhoz rendszeresen alkalmazott műhernyókkal, amelyeken mérhetővé vált, mennyire is akarnak hernyót fogni a madarak. Másrészt az amatőr madarászok és természetbúvárok megfigyeléseit is felhasználták, hogy kiderüljön, milyen madarak is vadásztak a kabócákra. Ezen felül egyes területeken pontosan megszámlálták a hernyókat a fiatal tölgycsemetéken, illetve felmérték a hernyókárokat is rajtuk a kabócás időszak előtt, alatt és után.

A felmérés eredményei nemcsak a kabócákra érvényes tanulságokkal szolgáltak. A madarak a kabócainvázió idején átálltak erre a könnyen elérhető és bőséges élelemforrásra, ami azzal járt, hogy a hernyók szabadon garázdálkodhattak a fákon. Az invázió alatt a hernyók sokkal gyakoribbá váltak a kis tölgyeken, és nagyobb volt a tapasztalható rágás is e fák levelein. A megfigyelések alapján 82 madárfaj falta a kabócákat, a hattyúktól a 6,5-7 grammos kék szúnyogkapóig (ez kb. akkora madárka, mint nálunk az ökörszemek). A műhernyók közül a kabócás időszak előtt 25 százalékba csíptek bele a madarak, míg a kabócás idő alatt alig 10 százalékba. Ez azzal is járt, hogy más hernyók a kabócás időszak alatt nagyobbra tudtak nőni ezzel többet is ettek, vagyis a madarak átalakult étrendje kétszeresen is káros hatású volt a növényekre. A tölgyeken tapasztalt kár duplája volt a kabócamentes időszakénak.

A kutatók elmondták, ez azt imitálta, amit egy a mainál is madárszegényebb világban átélnek majd az erdők (illetve természetesen a mezőgazdaság is), sokkal nagyobb arányban képesek ilyenkor a növényeket pusztítani a kártevők. Bár a kabócabőség során csak ideiglenesen alakul át az erdő táplálkozási lánca, egy-egy inváziós faj beköltözésével hasonló események játszódhatnak le, ám maradandó módon.