Amerikából jöttem, vagy inkább hoztak
A lopódarazsak testfelépítése lopótök alakjára emlékeztet, potrohnyelük rendkívül vékony. A feketenyelű lopódarázs (Sceliphron caementarium) esetében e testrész fekete, ami megkülönbözteti a többi hazánkban előforduló közeli rokonától.
Egy észak-amerikai fajról van szó, 2010-ben észlelték először Magyarországon, Budapesten. Azóta az ország szinte minden szegletéből vannak adatai az izeltlabuak.hu adatbázisa alapján. Terjedésének pontosabb megismerését bárki segítheti, ha fotóval ellátott megfigyelését feltölti erre az adatgyűjtő honlapra.
Szaporodásra alkalmas helyet keresve néha a szobába is bejönnek, ütemes zümmögésük és sárbölcsőjük tűnhet fel leginkább. Megfigyelésükre jó esélyünk van a nyári időszakban pocsolyákat szemlélve. A lopódarazsak a fecskékhez hasonlóan sárgyűjtés céljából keresik fel ezeket a helyeket. Összegyűjtenek egy adag sárgombócot, majd eltűnnek egy időre, és újra felbukkannak. Úgynevezett sárbölcsőket készítenek, ezekbe helyezik petéiket. Az utódgondozás egy különleges módját gyakorolják, még élő, de lebénított pókokat spájzolnak be a végül gondosan le is zárt sárbölcsőikbe utódaik mellé. Így amikor azok kikelnek, van táplálékuk.
Mivel a feketenyelű lopódarázs idegenhonos faj, van rá esély, hogy negatívan hat az őshonos ízeltlábúakra. E hatások egyelőre nem ismertek, de nem könnyű feltárni az esetleges problémákat. A lopódarazsak szelíd állatok, nem kell félnünk tőlük.