Veszélyben a bolygó legnagyobb virágai

A különleges növények rajongói jól ismerik a Rafflesia-félék világát, ezek a nem egyszer kocsikerék nagyságú virágok dögszagukkal vonzzák a beporzóikként szolgáló legyeket. E növények egy szőlőféle futónövény parazitái, és életük nagy részét teljesen rejtett formában töltik, csak a virágzásuk hívja fel a figyelmet a jelenlétükre. E rejtett életmód azonban a védelmüket is elképesztően megnehezíti: a 42 ismert fajuk legalább 60 százalékát a kihalás veszélye fenyegeti.

Nemrégiben a Plants, People, Planet folyóiratban számoltak be a kutatók arról, hogy mi volna a megmentésükben a legfontosabb, miként tehetnénk meg a legtöbbet ezekért a különleges és gyönyörű növényekért, amelyek Délkelet-Ázsia lakói. Azé a Délkelet-Ázsiáé, ahol a világon a leggyorsabb ütemben fogyatkoznak az erdők, és velük együtt csökken a biológiai sokféleség is. A kutatók élőhelyenként, országonként összefoglalták mindazt, amit e növényfajokról, életmódjukról, elterjedésükről tudunk, és azt is, hogy az egyes országokban mi módon zajlik e fajok védelme.

Világszerte számos veszélyeztetett növényt szaporítanak kertészetek, botanikus kertek, és a szaporulat eredeti élőhelyre ültetésével segítik a faj fennmaradását. Sajnos azonban a parazita bűzvirágokat nem lehet kertészeti módszerekkel nevelni vagy szaporítani, ez pedig a legnagyobb akadály a védelmükben. Az egyetlen járható út gyakorlatilag a virágok élőhelyének védelme – a világ egyébként is egyik leggazdagabb élővilágú területén.

A bűzvirágok fajai egy-egy szigeten bennszülöttek, csupán 5 faj elterjedése nagyobb. A legtöbb faj esetében csak 1-2 helyszín ismert, ahol előfordul, és nem egy virágról csak egyetlen helyről van botanikai gyűjteményi információnk is. Nagyon keveset tudunk arról, hogy mennyire szűk a gazdafajainak száma – a gazda Tetrastigma-fajok maguk igen nehezen megkülönböztethetőek, így gyakorlatilag alig tudunk valamit arról, hogy mely bűzvirág mely Tetrastigma-faj indáiban verhet tanyát. Könnyen elképzelhető, hogy nem válogatósak, de az is lehet, hogy egy bűzvirág csak egy Tetrastigma-fajban él meg.

A gyakorlati tudásunk mellett a kutatók nagy hangsúlyt fektettek arra, az egyes térségek őslakói által felhalmozott tudásra is, amely elengedhetetlen a növények védelmében. Bár a botanikusok nem egy esetben igen keveset tudnak egy-egy bűzvirágról, a helyben élők hosszú ideje ismerhetik és segíthetik a felhalmozott tudásukkal a botanikusokat, természetvédelmi szakembereket. Ráadásul az őslakosság a legtöbb esetben tisztában is van azzal, hogy a természeti környezet, amelyben élnek, magát az életet jelenti, így igyekeznek megóvni is azt, annak ajándékaival együtt. Sok helyen az őslakosokkal együtt tűnnek el ezek az élőhelyek – az őslakos nyelvek és a biológiai sokféleség egyazon ütemben fogy mindenhol.

A Rafflesia-fajok sok esetben a folklór részei, nem egy helyen gyógyhatást is tulajdonítanak nekik. Ma már modern gyógyszerészeti vizsgálatokat is végeznek egyes virágokon, feltárva a bennük rejlő lehetőségeket, például mikrobaellenes szerként, vagy épp sebgyógyulást gyorsító anyagokként (néha a tudományos vizsgálati eredmények átfedést mutatnak a népi gyógyászati felhasználással is). Mindezek azt is jelentik, hogy a legtöbb virág élőhelyét ismerik az őslakosok. Azonban ma már – a fajokat fenyegető élőhelyvesztés, erdőirtás miatt – maga a gyógynövényként való felhasználás is fenyegetést jelenthet.

A bűzvirágok 60 százaléka súlyosan veszélyeztetett státust érdemelne, azonban 67 százalékuk egyáltalán nem része az egyes országok természetvédelmi stratégiáinak. Célzott élőhelyvédelemre volna szükség. Emellett fontos lenne megoldani a bűzvirágok szaporítását egy e célra létrehozott központban. Tapasztalatok alapján az ökoturizmus is segíti a fajokat, így a szakemberek úgy vélik, erre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, az őslakosság bevonásával.

A kutatók biztosak benne, hogy az elmúlt évtizedek erdőirtásai révén már több olyan Rafflesia-faj is kipusztulhatott, amelyeket még meg sem ismerhettünk.