Rengeteg európai fajra vár kihalás, ha nem cselekszünk

Egy új elemzésben az Európában élő veszélyeztetett fajok várható sorsát vizsgálták meg.

A Luxemburgi Természettudományi Múzeum számolt be arról a vizsgálatról, amelyben az Európában honos, vörös listás fajokra váró jövőt tárták fel. Összesen 14669 veszélyeztetett állat- és növényfaj (ez Európa teljes flórája és faunája kb. 10 százaléka) helyzetét vizsgálták felül, és arra jutottak, hogy a fajok ötödét a kihalás fenyegeti. A PLOS One folyóiratban publikált eredmények szerint leginkább a mezőgazdaság, a tájhasználat változása az, ami a fajok számára a végzetet hozhatja el. Bár sok szervezet – kormányzati és civil szervezetek egyaránt – igyekeznek tenni ez ellen, a hatékony közbelépés kulcsa, hogy megértsük, minek okozza a veszély.
A veszélyeztetett növényfajok 27 százaléka, a gerinctelenek 24 százaléka, és a gerincesek 18 százaléka áll a kihalás szélén. Bár a természetvédelmi intézkedések zöme a gerincesekre koncentrál, a kutatás is megerősítette, hogy a gerinctelenek számára sokkal veszélyesebb hely lett a modern világunk. A gerinctelenek aránya e sajnálatos körben jócskán meghaladja azt, amit korábban a természetvédelmi szakemberek feltételeztek.
Az élővilágunk a tradicionális mezőgazdálkodáshoz alkalmazkodva elég jól eléldegélt, ám a nagyüzemi mezőgazdasággal és erdőgazdasággal már nem tud megbirkózni. A kontinens méretű változások közé tartoznak olyan alapvető dolgok, mint az egyre több természetes élőhely szántóvá, faültetvénnyé alakítása, a nagyobb, összefüggő (legtöbbször monokultúrás) területek kialakítása, a nehéz mezőgazdasági gépek, a talajba juttatott műtrágyák vagy épp különféle gyom- és rovarirtó szerek, a sokkal kevesebb növényfaj termesztése, a gyakoribb mélyszántás, talajforgatás és hasonló módszerek állandó alkalmazása. E változások valamikor a 19. században kezdődtek, amikor a sok helyütt tradicionális juhtartást felváltotta a marhatartás. Sajnos a modern kori változások egyik mozgatója a helytelen agrártámogatási rendszer, amelyben ugyan apró javításokra sor került, de gyökeres változtatásokra volna szükség.
Az elemzés arra is bizonyságul szolgált, hogy az európai biológiai sokféleséget fenyegető legnagyobb veszélyek fő eleme a mezőgazdasághoz kötődő tájhasználat változása, az ennek hatására fellépő élőhelyvesztés, az erőforrások kiszipolyozása, a szennyezések, illetve az építkezések, urbanizáció. A kutatók azokat a területeket is feltárták, ahol több vizsgálatara lesz még szükség ahhoz, hogy hatékonyabban védhessük meg élővilágunkat.
A kutatók megjegyezték, a biológiai sokféleség létfontosságú alap ahhoz, hogy az európai emberek hosszú távú jóllétét és élelmiszer-biztonságát garantálni lehessen.