Vadállatok és természeti katasztrófák
Egy új kutatás valós események során keresztül tárta fel, mik azok a tényezők, amelyek segítségével egy-egy vadállat túlélheti a természeti katasztrófákat.
Amikor egy természeti katasztrófáról látunk tudósítást, a legtöbbször természetesen az embert érintő hatásokról van szó, időnként azonban megjelennek menekülő állatokat bemutató felvételek is. A Princeton Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben az állatok túléléséről, az ezt befolyásoló tényezőkről folytattak vizsgálatokat a mozambiki Gorongosa Nemzeti Parkban. A területet az Idai nevű trópusi ciklon katasztrofális árvizekkel érte el 2019 májusában, a nemzeti park pedig mérte, vizsgálta és detektálta a hatásait. Ehhez részben az állatokra felhelyezett nyomkövetős nyakörvekből, részint pedig a parkban kihelyezett kamerákból és más műszerekből nyerték ki az adatokat. A vadökológusoknak ez abszolút tökéletes alkalom volt, hogy valós helyzetben lássák, mi is segítheti az állatok túlélését.
„Ez volt az első alkalom, hogy egy nagy emlősközösség sorsát valós időben követni tudtuk egy természeti katasztrófa során” – mondta el Robert Pringle, a kutatás résztvevője, aki a viharciklon idején a helyszínen volt. A kutatók végigkövették a ciklon érkezését, ezzel a vízszint változásait. Egyes állatoknak sikerült elmenekülni, másoknak nem. Korábbi adatokat is felhasználva született aztán meg az eredmény, amely alapján a park vezetői a valószínűleg itt is gyakoribbá váló viharokra jobban fel tudnak majd készülni.
Úgy tűnik, hogy a túlélés leginkább az állatok méretével függött össze. Az aprócska, agár méretű oribi, és a kissé nagyobb nádi antilop állományának a fele elpusztult. A 8 GPS jeladót viselő bozótantilopból 5 élte túl a ciklont, de egyébként a faj mindössze 4 százalékot veszített.
A mért adatokból kiderült, hogy a bozótantilopok olyan magaslatokat, halmokat kerestek, amik kiemelkedtek a vízből – még a termeszvárakat is megmászták. Egyik állat nyakörvének adatai azt mutatták, hogy az állat a víz által körbezárt dombocskákon, egyikről a másikra ugrálva haladt a távolabbi, magasabban elhelyezkedő erdő felé.
A négy legnagyobb nyakörves növényevő (nyala antilop, nagy kudu, fekete lóantilop és elefánt) állománya egyetlen egyedet se veszített.
A nagyobb termet nemcsak abban volt előnyös, hogy így el tudtak szaladni a víz elől a vadállatok, hanem abban is, hogy a hosszan tartó árvíz utáni éhínséggel könnyebben megbirkóztak a tartalékaiknak köszönhetően. A kis termetű állatoknak nincs annyi hájuk, hogy azon élve kivárják, míg a kipusztult fű újra kihajt. Egy korábbi kutatásban ugyanilyen eredményre jutottak a Bahamákon élő pókok és gyíkok vizsgálatával – ott is a nagyobb termetűeket sújtotta kevésbé a szigetekre lecsapó hurrikán.
A Gorongosa ragadozói számára nem jelentett problémát a ciklon, sőt, még profitáltak is abból, hogy a zsákmányállatok kisebb helyre szorultak vissza.
A kutatók az eredményeik alapján azt javasolják a különféle természet- és vadvédelmi szervezeteknek, hogy a hasonló katasztrófák előtt még időben menekítsék ki a kisebb termetű állatokat.
Alig ismert esőerdő húzódik ebben a régióban
A bolygónk legnagyobb esőerdői közt a harmadik helyezett Új-Guineán található, ám hiányzik a környezetvédelmi és klímakonferenciák témáiból.
Ők a modern világ sárkányai
A madarak változatos csoportjának egyes képviselőiről nem véletlenül juthatnak eszünkbe a sárkányok.
Az Északi-sarkvidékről érkezett hozzánk ez a madár
A hideg évszakban szórványosan figyelhető meg hazánkban.
Új fajt neveztek el Krasznahorkai László tiszteletére
A lepkét egy magyar kutató fedezte fel Angolában.
A tundráról érkeztek országunkba ezek a madarak
A téli hideg számos fajt késztet vonulásra, ennek köszönhetően ilyenkor hazánkban is megpillanthatjuk távoli vidékek madarait.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
