Frakkban, pöttyös mellénnyel

A pingvinek társas lények, és nagy csoportokban élnek. Részben az egyedi hangjuk segíti őket abban, hogy megismerjék egymást, például a kicsinyüket vagy a párjukat, azonban, az Animal Behaviour folyóiratban közzé tett új kutatási eredmény szerint ez nem minden.

Az afrikai pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) a monogám, élethosszig ugyanazzal a párral együtt maradó madarak közé tartozik. Az új kutatás során egy római állatkert pápaszemes pingvinjei körében végeztek vizsgálatokat. Bár voltak arra utaló korábbi kutatási eredmények, hogy képesek ezek az állatok külsejük alapján felismerni egymást, azt eddig senki se derítette ki, mik is pontosan a látható jelek, amik hozzásegítik ehhez a pingvineket.

Az olasz kutatók abból indultak ki, hogy a megkülönböztető jegyeknek feltűnőknek, egyedieknek, és az adott állat egyéb tulajdonságaitól teljesen függetleneknek kell lenniük, és az állat egész élete során ugyanolyannak kell látszaniuk. A pápaszemes pingvinek fehér mellényén feltűnő fekete pöttyök vannak, ezek mintázata 3-5 hónapos korukra kialakul és életük végéig azonos marad, ráadásul nem függ az adott egyed életkörülményeitől sem. Az állatkertekben gyakori, hogy a gondozók is e pöttyök alapján azonosítják be az egyes pingvineket, így könnyen elképzelhető, hogy maguk az állatok is kihasználhatják.

A római tengeri állatkert, a Zoomarine 16 felnőtt és 6 fiatal pápaszemes pingvinnek ad otthont, köztük 12 (5 hím, 7 nőstény) vett részt a kísérletekben. Az állatkert kolóniájának minden tagjáról jó minőségű fotókat készítettek még a vizsgálat előtt, majd az egyes állatok képeit egységes fehér háttérre helyezve tárolták el. Egyes pingvineket egyenként egy olyan kis karámba tereltek be, ahol két pingvin így előkészített fotója volt a falon. Az egyik ezek közül a belépő állat párja volt, a másik egy kolóniatársa. A kutatók videókat készítettek (lásd fentebb) minden alkalomról és megmérték, hogy a pingvin mennyi ideig nézte az egyes fotókat, és mennyi időt töltött azok közelében. Ezekből a felmérésekből kiderült, hogy a párjuk képét jóval tovább nézték, mint a másikét, sőt, kb. kétszer olyan hosszú időt is töltöttek a párjuk képe közelében.

Ezzel beigazolódott, hogy megismerik a párjukat fotóról, de az még nem, hogy ezt a pontok alapján teszik-e. Ezért a kutatók olyan képpárokat készítettek, amelyek egyikén az állat párja volt eredeti formában, a másikon is, csak arról a fotóról leretusálták a pöttyeit. A madarak így is a valós, pöttyöket viselő párjuk mellett „döntöttek” a tesztek során. Ha a párjukat és egy másik kolóniatársukat egyaránt pötty nélkül látták, nem ismerték fel azokat. Amennyiben csak a fejeket látták, nem ismerték meg azokat, de ha csak a mellényt mutatták a fotókon, akkor a pingvinek ismét hosszabb ideig nézték a párjuk pöttyeit mutató képet.

Az állatkertben van egy olyan pingvinpár is, amelynek mindkét tagja hím, ezek pontosan ugyanolyan módon reagáltak egymás fényképeire, mint az ellenkező nemű párok tagjai. Ez azt jelenti, hogy még a közös utódnevelésre sincs szükség, egy pár tagjai között kialakult szoros kötődés elegendő ahhoz, hogy e módszer alapján ismerjék fel egymást.

A kutatók ezzel igazolták, hogy a pápaszemes pingvinek azért viselnek pöttyös mellényt a frakkjukhoz, mert ez alapján ismerik fel párjukat, sőt, a kutatók úgy vélik, a kolóniában velük élőket egyébként is felismerik e minták alapján. A felfedezés alapján a pingvinek nemcsak a hangjuk szerint képesek egymást felismerni, ahogy azt sokáig hitték a szakemberek.