A tengerek napraforgója egy állat
A tengerirózsa a napraforgóhoz hasonlóan a napfény felé fordul – ezzel ő az első állat, amelynél a heliotropizmust megfigyelték.
A növények, amelyek a fotoszintézis révén jutnak energiához, észszerű okból követik a napfényt, azonban, amint arról a brit Tengerbiológiai Társaság beszámolt, egy tengeri állat is ezt teszi. A heliotropizmusnak nevezett jelenség a tengerirózsa esetében abban nyilvánul meg, hogy karjait a fény felé fordítja és ebben a pózban tartja. Reggel kelet felé fordulva, alkonyatkor nyugatra nézve teszik ezt, nap közben pedig felfelé, a Nap égi útját követve. Hasonló jelenséget eddig csak növényeknél lehetett látni.
Dr Vengamanaidu Modepalli, a kutatás vezetője véletlenül vette észre a jelenséget, amikor munkába menet elsétált a tengerirózsák akváriuma mellett, az tűnt fel neki, hogy az összes tengerirózsa egy ablakon beáradó fénypászma felé tartotta a karjait. „Amikor becsuktam az ablak spalettáját, a tengerirózsák rögtön abbahagyták ezt a viselkedést, s amikor újra kinyitottam, ismét elkezdték a karjaikat a napfény irányába nyújtani.” Ez a véletlen megfigyelés indította útjára a kutatást, az érdekes megfigyelésről és kísérletekről egyelőre preprintként olvashatunk, ellenőrzött folyóirati megjelése még nem volt.
A tengerirózsa ragadozó állat, a korallok és a medúzák közeli rokona. Általában a tengeraljzathoz tapadva állnak, és planktont vagy apró halakat fognak meg a karjaik segítségével. A korallokhoz hasonlóan egyes tengerirózsák a testükben velük szimbiózisban élő egysejtűek (ez esetben a Symbiodinium nevű dinoflagelláta) is vannak, és ezek látják el őket cukrokkal. Az Anemonia viridis nevű tengerirózsát az Atlanti-óceán keleti felében és a Földközi-tengerben lehet megtalálni, karjaik vagy szürkés-barnák, vagy zöldek, és a végeik lilásak.
A kutatók különböző körülmények közepette végeztek megfigyeléseket az állatokon, rögzítették a fényt követő magatartásukat, és még azt is kiderítették, mi lehet ennek az oka. Megfigyelték e viselkedésüket mind a laborban, akváriumban tartott, mind pedig a természetes élőhelyükön, szabadon élő állatokon egyaránt.
Valószínűsítették a kutatók, hogy a jelenségnek a tengerirózsa fotoszintetizáló alga szimbiontájához lehet köze. Ezért végeztek vizsgálatokat „kifehéredett”, vagyis az algájától megszabadult tengerirózsákkal, meg olyanokkal is, amelyekbe a fotoszintézist gátló anyagot juttattak. Az így kezelt állatok egyike se követte a fényt! Ez azt jelezte a kutatóknak, hogy a szimbiontáknak igen fontos szerepük van a fénykövetésben e tengerirózsa esetében.
Az is kiderült, hogy a karjaik ide-oda állítása révén a tengerirózsa képes akár 40 százalékkal is csökkenteni az őt érő fény mennyiségén. Ez arra utalhat, hogy a heliotropizmus az esetükben azt a célt szolgálja, hogy elkerüljék a túlzott napfény káros hatását. E képesség lehetővé tette e tengerirózsa számára, hogy különféle környezeti viszonyok közt is megélhessen.
Kulturális hagyományok vezérlik a fészeképítést
A csoportokban fészkelő szövőverebek egyes kis csoportjai sajátságos fészeképítő stílust alakítanak ki.
A helyi klímától függ a kikelő teknősök mérete
A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
