Visszatértek a hiúzok Portugáliába

Vale Fuzeiros Dél-Portugália szörfparadicsomaitól kissé északabbra fekszik. Lekanyarodva Silves erődje mögött, erősen megváltozik a táj. Az egész évben itt élő gólyák el-elmaradoznak, a fehérre mázolt üdülőházaktól és a gondosan nyírott portáktól elbúcsúzva szó szerint úgy érzi az ember, a civilizációt hagyja hátra.
A vörös homokkő lankáin megbújó kis falut veteményeskertek, citrusligetek és szárazföldi gyümölcsösök veszik körül. Leülök a sziklák egyikére, innen is látom, hogy a mandulafa, a meleg novembernek köszönhetően, virágzik az egyik kertben.

2002-ben még száznál kevesebb hiúz rótta az Ibériai-félszigetet, ám az Európai Bizottság LIFE programjának köszönhetően huszonkét szervezet, köztük öt portugál, összefogott a majdhogynem kipusztult állatok megmentésére. Öt vadvédelmi központot hoztak létre Spanyolország és Portugália területén arra fókuszálva, hogy a különleges fajt szaporítsák, amint lehet, visszavadítsák, monitorozzák, és a természetes élőhelyüket megőrizzék.

Az egyetlen portugál központ itt van Algarve-ban, az Ibériai Hiúz Nemzeti Tenyésztési Centrumot 2009 májusában avatták fel, és az év október 26-án meg is érkezett az első nőstény, Azahar.

A rövid farkú, arany szemű ibériai hiúz a világ egyik legveszélyeztetettebb macskája, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáján drasztikusan fogyó létszáma miatt 2015-ig, mint kritikusan veszélyeztetett faj szerepelt.
Az egyetlen nagyragadozó emlős, amely csak az Ibériai-félszigeten honos, nem csoda, hogy a szakértők mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a kipusztulástól. Eltűnésének számos oka van, egyrészt legfőbb prédáját, az üregi nyulat gyakorlatilag kiirtotta a kíméletlen vadászat és egy gyilkos vírus. Ezt tetőzte a hagyományos mezőgazdaság megszűnése, élőhelyének, a mediterrán cserjéseknek az elvesztése, a gyorsan növekvő eukaliptusz és fenyő ültetvények elterjedése, valamint az építkezések és az ismétlődő erdőtüzek.

A portugálok 1979-ben már egyszer kampányt indítottak az emblematikus faj megmentése érdekében, a Mentsétek meg a hiúzt és a Serra da Malcata hegységet! névvel. Poszterek ezrei árasztották el az országot, a kampány során több mint 46 500 aláírást sikerült összegyűjteni a hegység, valamint a flóra és fauna védelme érdekében.

A portugáliai természetvédelmi terület, ahol a hiúzok újra jól érzik magukat.

Forrás: Balogh Boglárka

Ennek köszönhetően jött létre aztán a Serra da Malcata Természetvédelmi Terület, amely akkor az ibériai hiúz egy nagyszámú populációjának adott otthont. Ám hiába hozták létre az övezetet, a hiúzok egyedszáma a millennium évében ötvenkettőre esett vissza. Ekkor jött a LIFE projekt, amely a nemzetközi szervezeteknek hála 2004-ben útjára indította a hiúz programot. A kétszáz macska, amely a szaporítóprogramnak köszönhetően újra Algarve dombjait járja, Serpa és Tavira települések közötti hatalmas területeket foglalta el.

A Silves mellett működő ex situ természetvédelmi program, nem mindennapi módon, annak köszönheti létrejöttét, hogy megépítették az Odelouca gátat.

A gát építésével a természetes környezetbe való beavatkozás kompenzálása miatt döntött úgy az építtető Águas de Portugal, hogy az ICNF-fel (Természetvédelmi, Erdő- és Természetvédelmi Intézet) közösen finanszírozzák a tenyésztőközpontot.
A tizenhét tudósból, állatorvosból, gondozókból álló elkötelezett csapat az év 365 napján, a napi 24 órájában azon dolgozik, hogy a fogságban történő szaporítás, az itt tartott populáció genetikai és demográfiai ellenőrzése, a Biológiai Erőforrás Bank (BRB) kezelése, valamint a központban született állatok szabadon engedése a lehető legsikeresebben történjen.

A szélesebb genetikai sokféleség megőrzése érdekében az itt tartott hiúzok egy részénél mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak, hogy az egymással legtávolabbi rokonságban lévő egyedek szaporodhassanak.
Szerencsére az ibériai hiúz fogságban gyorsan szaporodik, a nagy gonddal kiválasztott vidékekre kitelepített egyedek legtöbbje sikerrel vette az akadályokat, kialakította területeit az új élőhelyén, sőt, a kameracsapdák tanúsága szerint azt is hamar megtanulta, hogyan lavírozzon az emberek lakta településeken.

Silvesben több mint száz hiúz született eddig, amelyből hatvanhármat engedtek szabadon, tizenegyet a tenyészprogramban tartanak, míg huszonnyolc elpusztult a fogságban.

A projekt sikerét jól mutatja, hogy a fajt a kritikusan veszélyeztetettről veszélyeztetettre minősítette az IUCN, és a tenyésztésnek köszönhetően a portugáliai Mértola környékén egy bővülő, mintegy hatvan hiúzból álló közösség él vadon.