A rákok és a szárazföldi életmód

Bolygónkon az élet a vízben jött létre, s onnan kerültek a szárazföldre a különféle élőlények. A legtöbb mai szárazföldi állat és növény ősei mindössze egyszer hagyták el a tengert, azonban a rövidfarkú rákok esetében legalább 17 ilyen alkalomra sor került, és kétszer vissza is tértek a vízbe, egy nemrégiben, a Systematic Biology folyóiratban megjelent tanulmány alapján.

A rövidfarkú rákok (Brachyura) közé több mint 7000 faj tartozik, a leginkább sokszínű csoport a rákok között, olyan, a természetfilmekből jól ismertekkel, mint a Galápagos-szigeteken is honos vörös tarisznyarák (Grapsus grapsus), vagy a tömeges vándorlásáról ismert karácsony-szigeti vörös rák (Gecarcoidea natalis).

A rákfélék a világ szinte minden lehetséges élőhelyét meghódították, ezen belül a szárazföldet is. A tengeri, édesvízi és szárazföldi rákokat korábban külön-külön csoportokként értelmezték. Arról azonban kiterjedt kövületegyüttes híján igen keveset tudunk, hogy melyik élőhelyet mikor vették birtokba – a most elkészült kutatás során felállították a rákok minden eddiginél teljesebb családfáját. Ebből kiderült, hogy nincs szó elkülönült csoportokról, hanem inkább fokozatos átmenetekről, és ha együtt vizsgálják őket, nagyon sokat lehet megtudni az evolúciójukról.

A kutatók 333 fajba tartozó rövidfarkú rákot vizsgáltak meg genetikai szempontból, illetve számos már kihalt rák kövületeinek adatait is számba vették. E kétféle adattípusból sikerült leszűrni a következtetéseket arról, hogy mikor is jöttek létre a szárazföldi rákok.

Az időrend rekonstrukciójából kiviláglott, hogy a triász időszakban, nagyjából 230 millió éve váltak el a rövidfarkú rákok a többi rákfélétől, majd a következő 100 millió év során igencsak megnőtt a rövidfarkú rákok sokfélesége, ez volt az úgynevezett kréta időszaki rákforradalom. A mai szárazföldi rákok csoportjait magában foglaló közös ős kb. 180-160 millió éve élhetett.

Az evolúció során 17 külön alkalom adódott, amikor egy-egy rákcsoport meghódította a szárazföldet, akár úgy, hogy az árapályzónába költözött, vagy épp a mangrove közé, vagy a folyók torkolatvidékén át az édesvizekbe vezetett az útja. Ezek az élőhelyek jelentettek azután lépcsőt a szárazföldi lét felé.
Legalább 2 esetben előfordult azonban ellenkező irányú változás is: a már szárazföldre érkezett rák vált jóval később ismét tengerivé.

A kutatás arról is nyújt elképzeléseket, hogy mifélék lehettek azok a korai ízeltlábúak (ne feledjük: a rákok is ezek közé tartoznak), amelyek szintén kijöttek a szárazföldre. Tudjuk már korábbi kutatásokból, hogy a rákok és a rovarok közös tengeri őssel rendelkeztek. A tengert sikeresen elhagyó rákok tulajdonságai, környezeti alkalmazkodásai alapján ki lehet következtetni, miféle hasonló jellemzőkre volt szükségük a korai rovaroknak is, például miként tudják elérni azt, hogy a testük ne száradjon ki, vagy miként tudnak víz nélkül szaporodni.