Fontos lépés a Nagy Korallzátony megmentésében

Az Ausztrál Tengerkutató Intézet (AIMS) számolt be a Nagy Korallzátonyra kerülő, mintegy százezer bébikorall nevelését, előkészítését és kihelyezését érintő folyamatokról. Ez a valaha végzett legnagyobb korallszaporítási próbálkozás, reméljük, a siker sem marad majd el!

Az AIMS vezette népes, több tudományágat és intézetet képviselő csoport számára több évi tanuláson keresztül vezetett az út odáig, hogy ma már képesek a természetes korallszaporulatot segíteni.

A korallok ívási időszakában a hatalmas mennyiségben kibocsátott ivarsejtekből (lásd a videóban) gyűjtenek be, és mesterséges körülmények közepette igyekeznek „lombikbébikorallok” létrehozásával növelni a szaporodási sikert.

Az AIMS rendelkezik egy olyan létesítménnyel, ahol ez ma már nagy mennyiségben, nagy léptékben végezhető, így remény nyílik arra, hogy a korallfehéredéseket követően felgyorsíthassák a zátonyok gyógyulását.

„Az elmúlt évek kutatásai igen jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy megtanuljuk, miként tudunk nagy tömegben egészséges bébikorallokat nevelni akvakultúra jellegű körülmények közepette. Ennek során technológiai és biotechnológiai újításokat alkalmazunk, így például igyekszünk jobb hőtűrő képességű korallokat válogatni.” – Dr Line Bay, a projekt igazgatója. A kutatók még olyan „mesterséges megtermékenyítő” eszközt is készítettek, amelyben külön emberi beavatkozás nélkül találkoznak az ivarsejtek és fogannak meg a korall-lárvák. A berendezésben egyetlen éjszaka során akár 7 millió korall-embriót is össze lehet hozni!

A mostani akcióval még tovább finomíthatják a módszereiket a szakemberek. Az előző évinél ötször több bébikorallt helyeznek ki idén két terepi expedíció során, majd háromhavonta ellenőrzik a fejlődésüket.
A bébikorallok speciálisan e célra tervezett apró műkő lapokra telepednek rá, majd ezeket egy kerámiából készült tartó segítségével hármasával helyezik ki a tengerben, a megfelelő helyszíneken. E kerámiákat olyan, nem mérgező bevonattal látták el, ami az algák számára kedvezőtlen, így a bébikorallok életük első szakaszában háborítatlanul fejlődhetnek, nem kell versengeniük a lakhelyért.

Kétféle módszert is kipróbálnak a kihelyezésre: egyrészt búvárok teszik egyenként a zátonyra a kb 10 bébikorallt tartó eszközöket egyenként, másrészt hajóról „dobálják” a vízbe őket. Az utánkövetés során ki fog derülni, hogy melyik módszer hatékonyabb a korallok növekedése szempontjából.

A tesztek fő célja az, hogy olyan, általánosan alkalmazható, optimális módszereket dolgozzanak ki, amelyekkel a világban a klímaváltozás miatt mindenütt veszélyeztetett korallokért a legtöbbet lehet tenni.