Nagyobb agyuk van a városlakó méheknek
Az agyméret nemcsak az emlősök körében jelzésértékű, hanem a rovaroknál is: nagyobb aggyal könnyebb a környezethez alkalmazkodni.
Az emlősök esetében ma már köztudott, hogy a testmérethez nézve arányosan nagyobb agy elősegíti a jobb alkalmazkodást a környezeti kihívásokhoz. Azt, hogy ez a kisebb agyú állatokra, mint a rovarok, vajon szintén igaz-e, eddig nem vizsgálták átfogóan. A méhek közül is csak a házi méhek, és a szintén mezőgazdasági alkalmazásban álló poszméhek agyát mérték fel eddig. Jól tudjuk, hogy a nagyobb agy ugyan előnyökkel is jár, de aránytalanul sokba kerül a fenntartása, ezért csak alapos indokkal lesz egy állatnak a testéhez mérten nagy agya. Ezek az indokok lehetnek az alkalmazkodás, vagy az új dolgok megtanulása, ami mind segíti a túlélést.
Spanyol kutatók most 89 különféle fajba tartozó több száz méhet vizsgáltak meg. A méhek híresek arról, hogy az apró agyuk ellenére képesek megtanulni dolgokat, emlékeznek (rövid és hosszú távon). Azonban hatalmas eltérések vannak az egyes méhfajok agyméretében – bár az agyszerkezetük azonos. A kutatók most vadon befogott méhek tanulási képességeit mérték fel kísérletekkel, a méhek közt voltak természetes környezetben élő vidékiek, valamint városi parkokban befogottak is.
A házi- és poszméhekre alkalmazott asszociatív tanulási tesztek módosított változatával vizsgálták meg a vadméheket, felmérve, hogy képesek-e egy színt összefüggésbe hozni a jutalom élelemmel. A legtöbb faj – beleértve a kognitív vizsgálatoknak soha eddig nem alávetett magányos vadméheket is – megoldotta a feladatokat. Azonban eltérés volt a tanulási képességeikben, s ebben a kutatók részint a méhek agyméretével találtak összefüggést, részint pedig az adott méhfaj rokoni szálai magyarázták. Különösen meglepő volt, hogy a magányos méhek közül többen is ugyanolyan jó tanulási képességekkel rendelkeztek, mint a társas méhek – holott eddig csak a társas méhekről feltételezték e képességet. Ez azt sugallja, hogy nincsenek komplexebb képességeik a társas méheknek – ám a feltételezés még további bizonyítást igényel majd.
Bár egy maroknyi faj nem reagált a kísérletekre, ezek egyáltalán nem biztos, hogy „buták” voltak, hanem valami egyéb tényező miatt – stressz, színlátás eltérése, stb. – nem foglalkoztak a rájuk váró feladattal.
A kísérletek azt azonban bizonyították, hogy a nagyobb agyméret (mind abszolút értelemben, mind a testmérethez viszonyítva) jobb asszociatív tanulási képességet is jelent. Ezen felül azonban a különbségeket befolyásolhatják más tényezők is, amelyek jelentőségét is vizsgálni kell még, ahogy azt is, hogy a méhek agyán belül az egyes régiók közti eltérések magyarázhatnak-e különbségeket.
A kutatás fontos tanulsága azonban, hogy a városokban élő méhek nemcsak nagyobb testűek, de nagyobb agyúak is, mint a vidéki vagy mezőgazdasági környezetben élők. A kutatók azt feltételezik, hogy a nagyobb agy a városi életmódhoz alkalmazkodásban segíti az érintett méhfajokat.