Erdőtüzek és farkasok Kaliforniában

A kaliforniai erdőtüzek kapcsán szinte kizárólag a negatív hatásokról hallunk, azonban úgy tűnik, van, amiben pozitív.

Az erdőtüzek, bozóttüzek rettenetes károkat okoznak világszerte, azonban számos helyen teljesen természetes a jelenlétük, és az élővilág is ehhez alkalmazkodott. A visszatérő tüzeket átélő helyszíneken vannak olyan növények, amelyek csak a forróság hatására képesek kicsírázni, de még az állatok is találnak a leégett erdőkben meghódítható környezetet, felújítva így az ökoszisztémákat.
Kaliforniában az elmúlt néhány évben különösen sok volt a pusztító erdőtűz, erdőket és embereket se kíméltek e tüzek, azonban kiderült nemrégiben, hogy ott is volt pozitív hatásuk a katasztrófáknak, számolt be a Scientific American.
A szürke farkas a 19. században kipusztult Dél-Kaliforniából, azonban egy 2021-ben pusztító tüzet követően Los Angelestől kissé északra, Tulane megye területére egy farkasfalka érkezett. 150 éve először rótták farkasok a dél-kaliforniai tájat.
A farkas egykor egész Észak-Amerikában elterjedt volt, ám ahogy az európaiak elözönlötték a kontinens területét, a vadászat, a területfoglalás drámaian csökkentették az állatfaj létszámát. Mára csupán a régió néhány kisebb, védett zugában maradtak fenn állományai, pl. Alaszka, Wyoming, Idaho, Montana államokban. A Yellowstone Nemzeti Parkba az 1990-es években telepítették vissza a farkasokat.
A 2000-es évek elején néhány állat átjött Kanadából Oregonba, majd 2011-ben Kalifornia északi részén is megjelent az első példány. Jelenleg az állam északkeleti részének hegyvidéki, erdősebb területein néhány tucatnyi farkas lakik.
A Kaliforniai Halászati és Vadvédelmi Szolgálat nemrégiben tette közzé a hírt, miszerint Dél-Kaliforniában, az eddigi legdélebbi falkától mintegy 340 kilométerrel délebbre feltűnt egy új falka. Az első farkasészleléseket 2023 júliusában kapta a szolgálat a Sequoia Nemzeti Erdőrezervátumból. A helyszínt megvizsgálva farkasnyomokat és a növényzetre tapadt szőröket, valamint ürüléket is találtak, amelyekből DNS-vizsgálatokat is tudtak végezni. E vizsgálatok feltárták, hogy a falka legalább öt egyedből áll, és olyan farkasok ezek, amelyek soha korábban nem voltak jelen még Kaliforniában. Az is kiderült a génvizsgálatból, hogy az idősebb nőstény közvetlen leszármazottja az első, 2011-ben Kaliforniába érkezett farkasnak, a négy másik egyed pedig e nőstény kölyke. (Az apának egyelőre nincs nyoma.)
No de mi köze ennek az erdőtűzhöz? A tűz után, amikor a kiégett erdő fái lomb nélküli csonkokként ágaskodnak, a napfény eléri a talajt. A talajon ekkor azok a növények is, például füvek, ki tudnak sarjadni, amelyek a zárt lombkorona alatt fény nélkül képtelenek voltak erre. A friss, zsenge növényekre megérkeznek az éhes növényevők, így az őzek, szarvasok, és máris terített asztal várja a farkast!
A tűz után felnyílt erdőben vadászni is könnyebben tudnak a ragadozók. A leégett területeken könnyebben talál a farkas olyan vacoknak való helyet, ahol világra jöhetnek az utódai. Montana államból és az USA-n kívüli területekről is vannak bizonyítékok arra, hogy a farkas előszeretettel használja a leégett területeket, vagy azok közelségét, mivel a kedvenc zsákmánya, a jávorszarvas is felkeresi e helyeket.