Az orchidea manók vitorlázóbajnokok
A virágra hasonlító imádkozósáska nemcsak utánzóművész, de egy új kutatás szerint vitorlázásban is rendkívüli képességekkel rendelkezik.
A Current Biology folyóiratban számoltak be arról, hogy az orchidea manók vitorlázási képessége, a speciális felépítésű lábuknak köszönhetően 50-200 százalékkal jobb, mint bármilyen más gerinctelen állaté. A kutatást a kínai Hszisuangbanna (angol átírásban Xishuangbanna) Trópusi Botanikus Kert ismertette.
Az orchidea manó (Hymenopus coronatus) a hétköznapi ember szemében is rendkívül szép rovar, hisz az állat külleme a virágokhoz vált hasonlóvá. A legtöbbször rózsaszínes-fehéres árnyalatú, erdőlakó imádkozósáska olyan, mint egy kis virág, ezzel a jelenleg uralkodó elmélet szerint átveri a zsákmányt jelentő rovarokat, azok mit sem sejtve leszállnak, s így a manónak könnyen meg is van a vacsorája.
Az imádkozósáska csak kifejlett állapotban rendelkezik szárnyakkal és csak ekkor tud aktívan repülni. A fiatal egyedeknek még nincsenek szárnyaik – holott ez a saját ragadozóik elől menekülésben nagy segítséget nyújthatna. Azonban az orchidea manó combjai egészen szélessé váltak, és eddig úgy hittük, ezt csupán a virágok utánzása miatt nyerte az evolúciója során.
Számtalan, a lombkorona közt élő állatnak alakult ki valamiféle vitorlázási képessége, így felmerült, hogy talán az orchidea manók is ebbe a csapatba tartozhatnak. A kínai kutatók egy nemzetközi csapat élén most kísérletekkel vizsgálták meg, hogy vajon képes-e vitorlázni ez a rovar, és már az első tesztek során meggyőződtek arról, hogy kiváló vitorlázó az állat. A fiatal egyedek meneküléskor direkt leugranak a levélről, és ugrás után a lábaik virágsziromra hasonlító vitorlái révén igencsak nagy távolságokat képesek megtenni!
A „sziromláb” gyakorlatilag szárnyszelvényként működve, jelentős felhajtóerővel segíti az állat légi közlekedését. A vizsgálatok során a kiindulási ponttól átlagosan 6 méteres távolságba vitorláztak a manók (nem ennyit zuhantak, hanem ekkora vízszintesen mérhető távolságot tettek meg – a valós ’repült’ távolság ennél nagyobb). A legnagyobb így megtett távolság 14,7 méter volt, ezzel az eredménnyel könnyen válhattak a gerinctelenek világában a legjobb vitorlázókká!
Annak ellenére, hogy az állat növekedése során a nőstények testmérete 165-szörösére, a hímeké 24-szeresére gyarapodott, ez a vitorlázóképességet nem rontotta, köszönhetően a combok speciális felépítésének. A számítások szerint a felnőtt egyedeknél a repüléskor a szárnyakra jutó terhelést 40-56 százalékkal csökkenti, a comblebenyek az állat egyedfejlődése során végig segítik a siklórepülést.
A kutatók úgy vélik, a vitorlázás képessége nemcsak a menekülésben segíti jelentősen az orchidea manókat, hanem abban is, hogy a születési helyüktől így eltávolodva kevesebb vetélytárs-testvérrel versengjenek az élelemért.
A helyi klímától függ a kikelő teknősök mérete
A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
