Radar segíti a jegesmedvék védelmét

A jegesmedve ikonikus vadállat, a sorsát a klímaváltozás egyre aggasztóbbá teszi, s rajta keresztül a klímaváltozás hatásait érthetjük meg jobban. Az északi sarkvidék csúcsragadozója a tengerjégtől függő életű, ám a kicsinyeit nem a jégen hozza világra. Nemrégiben egy új, minden korábbinál pontosabb eredményt adó módszert írtak le kanadai kutatók arra, hogy miként lehet rátalálni a jegesmedvékre, és azok hóréteg alatt rejtőző vackaira.

Jelenleg a használt infravörös technológiával a jegesmedve vackok csupán 45 százalékát lehet felderíteni, az újonnan tesztelt rendszer azonban 66 százalékra emeli ezt az arányt. Ez a radar alapú képalkotó rendszer képes átlátni a hórétegen, látja a hófelszínt, a hó alatt a vacok üregét és annak plafonját is. Annak ellenére, hogy a módszer még teszt fázisban van, az eredmények igen kecsegtetőek, a végleges változatban majd nemcsak a hófelszínen járó medvéket lehet így azonosítani, hanem a hó alatt, a vacokban lévőket is, megfelelő számítógépes segítséggel. A rendszer időjárástól függetlenül képes működni, ez pedig a sarkvidéken létfontosságú, mivel ott igen gyakran kedvezőtlenek a körülmények.

A medvék vackainak azonosítása azért is fontos feladat, mert így lehet csak biztosítani a háborítatlanságukat a bocsnevelés különösen kényes időszakában. Mivel a sarkvidékeken egyre nagyobb az emberi jelenlét és tevékenység, muszáj tudatosan kerülni a medvék zavarását.

A jegesmedve születésekor még nem lát, és egészen vékonyka szőrzet védi csak őket a hideg ellen. Teljesen az anyjuktól függve élnek a hó alatti téli vacokban, és csak tavasszal bújnak elő, már kellően megerősödve és a sarkvidéki időjárás viszontagságai ellen felvértezve. A Beaufort-tenger déli régiója környékén 2010-ig a jegesmedve-állomány csökkenésének 40 százaléka ahhoz köthető, hogy az anyák képtelenek voltak felnevelni bocsaikat. A jegesmedve védelmének kritikus része az anyák és bocsaik védelme.