Eltér az énekesmadarak és a papagájok agya

Az ember, amikor beszélni tanul vagy nyelvet tanul, az újonnan megtanult hangokat rugalmasan használja a kommunikációja során, az azonban nem világos, mi módon képes erre az agyunk, ezért egy kutatócsoport a madarakhoz fordult segítségért. A Cornell Egyetem számolt be arról, a Current Biology folyóiratban publikált új kutatási eredményről, amelyben énekesmadarak és papagájok agyműködését, agyi útvonalait hasonlították össze.

Az énekesmadarak képviseletében a zebrapinty a leginkább tanulmányozott madárfaj, rengeteg vizsgálat és kísérlet zajlott már az éneke és az énektanulása kapcsán. E madár egyetlen éneket tanul meg fiatalon az apjától, amelyet változtatás nélkül énekel egész élete során. A hullámos papagáj ezzel szemben élete végéig tanul új hangokat, és a tanultakat bármikor képes kombinálni, pont úgy, ahogy mi is kombináljuk a megtanult szavakat. Látszólag ugyanazokat az agyterületeket használja mindkét madár, a kísérletekből azonban kiderült, hogy ez a hasonlóság igencsak felületes.

Mindkét, a közös őstől 50 millió éve elkülönült madárfaj rendelkezik az énektanulás, hangtanulás képességével. Azonban a vizsgálatok azt mutatták, teljesen eltérő agyi mechanizmusokat, más idegi útvonalakat használnak, ez pedig ahhoz is támpontot ad, hogy megértsük, miként teszi lehetővé a hangok rugalmas, folyamatos tanulását a papagáj és az ember agya.

Mindkét madárcsoport használja ugyanazokat az agyterületeket (AFP és PFP), de másképp. Míg az énekesmadaraknál az egyik agyi régió elegendő volt a megfelelő énekhangok kiadásához, a papagájnál mindkét agyterületre egyszerre volt szükség ahhoz, hogy az állat az egyéni énekhangokat vissza tudja adni. A papagáj esetében az egyik régió blokkolása után az állat már nem tudta a kizárólag rá jellemző, egyéni hangokat kiadni és leromlott a dal akusztikus szerkezete is. A kétféle madár evolúciója során a két érintett agyterület, a köztük kialakult kapcsolatok egészen más fejlődési útvonalat jártak be.