Félig tojó, félig hím ez a madár

Az új-zélandi Otago Egyetem számolt be arról a különlegességről, amelyben egy zöld cukormadár rendkívül ritka günandromorf, vagyis hímnős példányát figyelték meg. A jelenség ugyan nagyon ritka, de többféle állatcsoportban is előfordul, a legtöbbször ízeltlábúak – különösképp lepkék körében figyelik meg, de előfordul pókok, rákok, sőt, még rágcsálóknál is. A madarak körében azonban extrém ritkaság.

A kolumbiai Manizales közelében találkoztak és figyelték meg közel 2 éven keresztül a különleges cukormadarat. A cukormadár a sármányfélék közé tartozó, közép- és dél-amerikai tangarák képviselője, e madarak általában igen színes tollazatúak. Táplálékai közt szerepel a nektár (innen a neve), de a rovarokat is megeszi, illetve szereti a gyümölcsöt, ez utóbbiért az etetőket is szívesen látogatja. Ivari kétalakúsága leginkább a színeiben nyilvánul meg, méretében mindkét nem igen hasonló.

A történet úgy kezdődött, hogy az Otagói Egyetem zoológus professzora, Hamish Spencer Kolumbiában nyaralt, amikor egy helyi amatőr madarász megmutatta neki a különös tollast. A helyszín, a Reserva Natural Demostrativa Don Miguel területe egy magán kezelésű, de teljes rangú természetvédelmi terület, ahol madármegfigyelők számára biztosított ökoturizmussal foglalkoznak.

Az itt 21 hónapon át rendszeresen látott állat bal oldala tojó (zöld), jobb oldala hím (kék) volt, a feje a fiatal hímekére emlékeztetett, amelyeknek még nincs teljesen kifejlődve a fekete sapkájuk.

Ahhoz, hogy ez a különös jelenség egyáltalában létrejöjjön, több véletlenre, hibára is szükség van a madarak esetében. Először is a madár anyjában olyan sejtosztódási hiba alakul ki, ami a petesejtek létrejöttét érinti. Ezt követően két hímivarsejt termékenyíti meg a hibásan kialakult petét, így jöhet létre a félig hím, félig nőstény utód.

A kérdéses madár egészen normálisan viselkedett, a fajtársai se bántak vele agresszívebben, mint bármelyik másik fajtárssal. Ő maga némiképp territoriálisan viselkedett, nem tűrte a többi madarat az etetőnél, és megvárta, míg minden más madár elmegy, csak akkor repült oda. A megfigyelések szerint ő is kerülte fajtársait és azok is kerülték őt – ezért a kutatók szerint valószínűleg nem nagyon lehetett esélye szaporodásra.

E madárfaj esetében egyetlen hasonló felemás nemű madárra találtak korábban példát, ám annak a színei pont fordítva helyezkedtek el. A hímnős madaraknál, a mostani kutatás résztvevői által összegyűjtött adatok elemzése azt mutatta, hogy mindkét lehetőség egyformán előfordul. Ez annak köszönhető, hogy a jelenségben a kétszeres megtermékenyítésnek is nagy szerepe van.

Az a madár megfigyeléséből nem derült ki, hogy a belső szervei milyenek, vajon azok is mutatnak-e kétoldali eltérést az ivaroknak megfelelően. Azonban a kutatók megjegyezték, a madarak fejlődése során nem hormonális irányítás alá tartozik a szervek fejlődése, hanem sejtszintű irányítás alatt áll, így valószínűbb, hogy a cukormadár belül is felemás felépítésű lehetett. Ezt korábbi, más énekesmadarak hímnős példányainak megfigyelései is megerősítik: a legtöbb esetben a nőstény oldalon petefészekkel, a hím oldalon herével rendelkeztek ezek a madarak. Egyedi esetben találtak olyat is, amelynek azonban csak a nőstény oldala volt működőképes ivari szempontból.