Műanyagot evő vészmadár

A piroslábú vészmadár (Ardenna carneipes) a Csendes-óceán tengeri madara, amelyről ismert, hogy sajnos megeszi az óceánban úszó műanyagot, illetve a fiókáit is eteti ezzel. Egy új kutatásban azt vizsgálták meg, a gépi tanulás miként segíthet megérteni, miért is teszik ezt a viharmadarak. A kutatásról a Londoni Természettudományi Múzeum számolt be.

Néhány éve már vizsgálták a vészmadár tetemek gyomrából kiemelt műanyagokat, azonban nem sok sikerrel járt annak megértése, hogy miért a szemetet halásszák ki a tengerből ezek az állatok a zsákmányukként szolgáló halak és tintahalak helyett. Az elpusztult madarak – beleértve a fészekben nevelt fiókákat – gyomrából olyan holmik kerültek elő, mint játékautó kereke, LEGO-kocka, italos flakon kupakja, golyóstoll teteje, lufi lezáró csatja, és így tovább. Mindezek a világörökségi védelem alá tartozó Lord Howe-szigeten, ami ugyan maga a világ egyik legtisztább helye, de a környező óceánból mégis bőven elég műanyaghoz jutnak a madarak.

A műanyag miatt nem jutnak rendes táplálékhoz, ám emellett a darabkák felsértik az emésztőrendszerüket, illetve nem a szervezetükbe való vegyületeket is kibocsátanak. Ha ez nem volna elég, a mikroműanyagok, amelyek a legkisebb élőlényekben is megtalálhatóak, a táplálkozási láncon felfelé haladva egyre halmozódnak, így a ragadozó madarakban különösen feldúsul (ahogy a szárazföldi ragadozó madarakban a zsákmányállataikban lévő méreg, vagy a sörétből eredő ólom).

Az elfogyasztott műanyagokról azonban eddig minden kutató a saját elvei alapján számolt be, eszerint osztályozta őket, nem volt egységes vizsgálati módszer. Anélkül pedig, hogy átlássuk, milyen méretű, alakú, színű és típusú műanyagot eszik a madár, nem lehet az okokat sem megérteni.

A múzeum szakembere, Dr. Joby Razzell Hollis olyan gépi tanuláson alapuló módszert fejlesztett, amellyel szabványos formában deríthetők fel ezek az adatok.

A madarak, a tengeri teknősök, cetek és más vízi állatok is jórészt annak köszönhetően eszik meg a műanyagokat, mert élelemnek nézik őket. „Azt azonban nem tudjuk, miért vonzóbbak számukra egyes műanyagok, mint a valódi élelem” – tette hozzá a kutató. Szeretnének olyan adatokhoz jutni, amelyekből kiderülhet, hogy milyennek is láthatják az állatok az élelemnek nézett műanyagokat, melyek a leginkább megtévesztőek – majd ezeket a műanyagokat a lehető leggyorsabban el is kell távolítanunk az óceánokból.

Valószínű az is, hogy az állatokra kifejtett negatív hatás nem pusztán az elfogyasztott műanyag mennyiségétől függ, hanem annak kémiai összetétele, típusa, mérete is meghatározó. Ezeket az adatokat kell kinyerni a vizsgálatok során ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban léphessünk fel a probléma ellen.

A kutatók egységesíteni kívánják a vizsgálati módszert, ehhez a madarakból kioperált műanyagokról szabvány színskála mellett fotók készülnek, majd a fotókat elemzi a gépi tanulás alapú algoritmus – sokkal gyorsabban és precízebben, mintha ugyanezt emberi erővel kellene megoldani.

Az első, e módon készült, még teszt jellegű elemzések azt mutatják, hogy évről évre változik, miféle műanyagokat esznek meg a viharmadarak. Egyelőre ahhoz kevés az adat, hogy az okát is meglássák a szakemberek, de remélhetően az új módszer terjedésével hamarosan ez a probléma is megoldódik. A megértés pedig talán mihamarább elvezet ahhoz is, hogy megóvhassuk a tengerek élőlényeit a műanyagtól.