1400 madárfaj kihalásáért felelős az emberiség
Az újonnan feltárt adatokkal bővített szám a kétszerese annak, amelyről eddig tudomásunk volt.
A madarak ugyan az élőlények közt a legtöbbet vizsgált csoport, ám a múltjukról mégis elég keveset tudunk, mivel vékonyka, törékeny csontjaik nehezen maradnak fenn ősmaradványok formájában. Ez azt jelenti, hogy rengeteg korábban élt madárfajról egyszerűen tudomásunk sincsen.
Azt viszont jól tudjuk, hogy az ember betelepedésével számtalan madárfaj kihalt az elmúlt néhány száz évben. Egy új kutatás kibővíti ezt az időszakot a jégkorba, 130 ezer évre visszamenőleg, hisz ez volt az a korszak, amikor az ember gyakorlatilag már az egész világon elterjedt. A kutatás arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy az elmúlt 130 ezer évben a madárfajok 12 százalékának kihalása az ember megjelenéséhez köthető. A Nature Communications folyóiratban publikált kutatási eredményt a Brit Ökológiai és Hidrológiai Központ (UKCEH) ismertette.
Bolygónk szigetei valódi paradicsomi állapotokkal szolgáltak az élőlények számára, ám az ember érkezésével gyökeresen átalakult a környezet. Erdőirtás, túlvadászat vagy épp a tájidegen, inváziós fajok odahurcolása mind-mind végzetes volt rengeteg, ősidők óta ott élő faj számára. Nagyjából az 1500-as évektől kezdődően vannak feljegyzéseink azokról az állatokról, amelyek a távoli helyek egykori lakóiként kihaltak. A kutatók most statisztikai modellezés segítségét vették igénybe ahhoz, hogy feltárják az eddig rejtve maradt kihalásokat. Jelenleg Új-Zéland az egyetlen olyan sziget, amelynek ember előtti madárfaunáját gyakorlatilag teljesen ismertnek tekintik az ott végzett átfogó őslénytani munkáknak köszönhetően. Ezt a területet vették a modellezéshez alapul, az itt kihalt fajok száma alapján becsülték meg, hogy más élőhelyeken miként alakulhattak a kihalások.
„Kutatásunk azt bizonyítja, hogy az emberiség jóval nagyobb hatással volt a madarak sokféleségére, mint eddig gondoltuk. Az emberek igen gyorsan sodorták a kihalásba a madárpopulációkat az élőhelyvesztés, túlvadászat, a patkányok, kutyák, disznók betelepítése révén, ezek az állatok vagy versengtek a madarakkal az élelemért, vagy egyszerűen kirabolták azok fészkét. Megmutattuk, hogy rengeteg madárfaj már azelőtt kihalt, mielőtt a létezésüket feljegyezhették volna, ezek nyom nélkül eltűntek a történelem színpadáról” – magyarázta a kutatást vezető Dr. Rob Cooke. A kutatás résztvevője, Dr. Søren Faurby hozzátette, nem csak egy csomó lenyűgöző madárfajt veszítettünk el, hanem az általuk betöltött ökológiai szerepkör is sérült, mint például a magvak terjesztése vagy a beporzás. Egy ökoszisztémában ennek tovagyűrűző hatásai vannak, így a madarak kihalásával számos további, tőlük függő fajt is elveszítettünk.
A megfigyelések és az ősmaradványok alapján eddig 640 madárfaj kihalásáról tudtunk, ezek 90 százaléka azokon a szigeteken pusztult ki, ahol az ember megtelepedett. Gondoljunk csak az ikonikus mauritiusi dodóra, az észak-atlanti óriásalkára, vagy épp az egykor Szent Ilonán élt óriás búbosbankára. Az új számítások szerint azonban további 790 ismeretlen madárfaj tűnt el, összesen ezzel 1430 a kihalt madárfajok száma. A kutatók szerint ezek közül 50 lehetett, amely természetes okhoz köthetően pusztult ki, a többi az ember bűne.
A legsúlyosabb kihalási hullámot az 1400-as években az jelentette, amikor a Csendes-óceán szigetein, pl. Hawaii-n vagy a Cook-szigeteken az ember érkezését követően 570 madárfaj pusztult ki, ez a természetes kihalás ütemének a százszorosa! Egy kisebb, de hasonló kihalási hullámot gerjesztett az is, a kutatók szerint, amikor időszámításunk előtti 9. században a Csendes-óceán nyugati régiójában (pl. Fidzsi, Mariana-szigetek), vagy épp a Kanári-szigeteken letelepedett az ember. A jelenleg tartó, a 18. században kezdődött kihalási hullám is egyike a „nagyoknak”, a még súlyosabb élőhely-átalakítás, a mezőgazdasági mérgek, és még több inváziós faj veszélyezteti a mai madarakat. A becslések szerint a következő pár száz évben további 700 madárfaj tűnik majd el bolygónkról.