Okinava röpképtelen madara

A szigetvilág a meleg és párás klímának köszönhetően igencsak gazdag örökzöld esőerdőkben, valamint számos endemikus fajnak ad otthont. Bár ez a régió Japán összterületének mindössze fél százalékát öleli fel, ennél jóval nagyobb hányadát tudja magáénak a növény- és állatvilágból. A felsorolt szigetek korábban az eurázsiai kontinensről váltak le, és élőviláguk attól elkülönülve, izoláltan fejlődött. Ennek köszönhetően itt olyan fajok is megmaradtak, melyek már a kontinensről kihaltak. Példaképpen, csak Tokunosima szigetén található meg a sávos földi gekkó vagy az Iriomote macska is, melyből sajnos egyre kevesebb példány él.

A sajátos állatvilágban a legérdekesebb faj az okinavai guvat, amely az egyetlen röpképtelen madár Japánban. A fajt csak 1981-ben azonosították és a Gallirallus okinawae hamarosan világszerte ismertté vált. Napközben a madár eleséget keres, éjszaka pedig egy faágon pihen, hogy álmában ne lepje meg az okinavai bambuszvipera. A madár főleg rovarokkal táplálkozik, de megeszi a magokat is.

1986-ban 1800 egyedre becsülték a számukat, de ez 2005-re 1000-re csökkent – míg korábban három falu (Kunigami, Ogimi és Higasi) környékén figyelték meg őket, addigra ma már csak Kunigamiban fordulnak elő. A legnagyobb veszélyt a ragadozó állatok jelentik számukra, különösen a mérges kígyók elpusztítása céljából behozott mongúz (Herpestes auropunctatus), valamint a kóbor kutyák és macskák. További veszélyt jelentettek a közlekedési balesetek, melyek száma 2014-ben volt a legmagasabb, ekkor 47 elpusztult vagy sérült állatot találtak.

Forrás: Kisgyörgy Éva

Mivel a négy régió mindegyike lakott, a világörökségi terület védelmében puffer zónákat alakítottak ki – Japán természeti világörökségeinél itt egyedüliként. Ezen túl a többi területhez képest itt jóval nagyobb szerepet kaptak a természetvédelmi erőfeszítések. Ilyen például az a 30 speciálisan kiképzett kutyás őr, akik a mongúzokat fogják be. Szigorú szabályozások vonatkoznak a háziállatokra, hogy azokról ne terjedhessenek a betegségek, illetve azok ne árthassanak a veszélyeztetett madárnak (microchip használata, kötelező benti tartás). Útszéli jelzőtáblákkal figyelmeztetik a vezetőket, és az utak mentén kerítéseket helyeztek el a balesetek megelőzésére.

Bár szerencsére a negatív trendek megfordultak, a kihalás veszélyének elkerülésére mintegy 70 állatot befogtak, és igyekeznek szaporítani őket. Annyira még nem gyakoriak, hogy könnyen megláthassuk őket – bár jó pár órát eltöltöttem a védett zónában, nem sikerült meglátnom sajnos egyet sem, így ezzel a madárral csak a látogatóközpontban ismerkedhettem.

Írta: Kisgyörgy Éva – travellina.hu