Pár nap alatt visszanő a medúza tapogatója
Az elveszített tapogatóját 2-3 nap alatt képes visszanöveszteni a medúza, s a visszanőtt szerv teljesen jól működik.
Számos állat – rovarok, halak, kétéltűek – képes arra, hogy egy elveszített testrészt, végtagot visszanövesszen, ehhez egy speciális sejttípusra van szükség. A blasztéma nevű sejtcsoport a sérülést javítva képes az eredeti, ám elveszített szerv pótlására, így nőhet vissza például a szalamandra végtagja, vagy a zebradánió uszonya. A korallok, medúzák és más csalánozók különösen jól és gyorsan növesztik vissza elveszített részeiket, ám a mikéntről eddig nem sok információnk volt. A Tokiói Egyetem nemrégiben számolt be arról, a PLOS Biology folyóiratban publikált kutatásról, melyben e kérdésre kerestek választ.
A kutatók a Cladonema pacificum nevű medúzát vizsgálták. A medúza vagy pl. a korall abban különbözik a szerv-regenerációra képes más állatoktól, hogy nem kétoldali, hanem ötös szimmetriájú a testük elrendeződése. A kérdéses medúza esetében azt sikerült megfigyelni, miként alakul ki az állaton a sérülés helyén néhány őssejt jellegű sejt csoportjából a blasztéma.
A tapogató tövénél lévő őssejtek felelnek mindennemű javításért és cseréért a medúza élete során, ám a most felfedezett sejttípus kimondottan csak a sérülések idején lép működésbe. A helyben lévő őssejtek és ezek az őssejtszerű képződmények együttesen felelnek azért a gyors regenerációért, amely kimondottan jellemző erre az állatcsoportra. A folyamat hasonló ahhoz, amit a kétoldali szimmetriájú szalamandra végtagjának visszanövesztése során tapasztalni lehet. Míg a szalamandrában specifikus őssejtek felelősek a végtag regenerációjáért, a medúzában a most bemutatott őssejt jellegű sejtcsoport és az őssejtek együttes működése a kulcs.
A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy s soksejtű állatok különböző csoportjai (jelesül a kétoldali és az ötös szimmetriájúak) az evolúció során külön-külön alkalmak során tettek szert a regenerációs képességükre.
Ha képesek leszünk teljességgel megérteni ezeket a regenerációs folyamatokat az állatvilág példáin keresztül, akkor talán egyszer az ember elveszített vagy sérült testrészeinek visszanövesztése se csupán a tudományos-fantasztikus irodalom, hanem az orvostudomány kincsévé válhat.