2023. december asztrofotója: Tablóra került a teljes Naprendszer

Balázs Gábor először 2020 augusztusában fotózhatott hazánk legnagyobb lencsés távcsövével a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, és utána minden alkalommal a Naprendszer bolygóit célozta meg. Beszámolóját a maratoni munkáról az alábbiakban olvashatjuk: „Legfőképpen akkor fotóztam a planétákat, amikor valami különleges felszíni alakzat is megfigyelhető volt rajtuk. 2020 óta így elég sok fotó gyűlt össze, 2023-ban pedig már megfogalmazódott a gondolat, hogy egy, az egész Naprendszert ábrázoló tablót hozzak létre a már meglévő fotókból, illetve azokhoz újakat készítsek a Svábhegyi Budapest kupolában található eszközökkel. Ebben a fő motiváció leginkább az volt, hogy az adott év márciusában visszatekintsek az elmúlt évek képeire, és – levonva a tanulságot – új fejlődési utat keressek. Összességében ezt sikerült is elérnem, és végül csak három olyan kép maradt a tabló elemei között, amelyeket 2023 márciusa előtt készítettem, a többi fotó 2023 májusa és augusztusa között készült.

A kiindulópont a 2020 augusztusában készült Jupiter fotó volt, rajta a Nagy Vörös Folttal és holdjának, az Iónak az árnyékával. Menet közben új eszközökkel is elkezdtem fotózni, köztük egy 15 centiméteres Lunt naptávcsővel. A napfóliás napmegfigyelések után hatalmas lépés volt ezen a téren a H-alfa tartomány 15 centiméteres átmérővel párosulva. Fejben akkor már megvolt, hogy nagyjából milyen képet szeretnék a Napról a tablóra tenni. Ez az alkalom júliusban érkezett el: egyszerre mutatkozott egy nagy, megfelelő szűrővel akár szabad szemmel is látható napfolt egy látványos protuberanciával együtt, éppen ideális helyzetben. A nappali égen való bolygófotózás sem volt jellemző a tabló elkészítésének ötlete előtt, azután sorra készítettem el világosban a Vénusz és Merkúr képeket. Ezután jöhettek az éjszakai, de jellemzően inkább hajnali megfigyelések. Külön izgalmas kihívás volt a legkülső bolygó, a Neptunusz megfigyelése a 30 centiméteres távcsővel is. A Hold fotózása ezután ismét egy nagyobb tervezést igényelt, már csak azért is, mert égi kísérőnket azelőtt még nem figyeltem meg a svábhegyi műszerekkel. A Szaturnusz képe – az előbbiekkel ellentétben – inkább egy tesztnek indult a jobb részletesség érdekében, végül pedig egy montázs lett a három holdjával együtt. Ezek mellett mindvégig ott volt stabil pontként a vöröslő Mars bolygó egészen 2022 decemberéből, rajta a Naprendszer legnagyobb vulkánjával, az Olympus Monsszal. Ugyanazon az éjjelen készült Uránusz fotó is.

Végül az eredetileg tavaszi visszatekintésnek indult projektből az augusztusig megszerzett tudást és tapasztalatot összefoglaló tabló lett. A közel három évet átfogó munkára a jövőben úgy kívánok visszatekinteni, hogy itt tartottam 2023-ban, és innen sikerült tovább lépni.”

Technikai összefoglalás:
Helyszín: Svábhegyi Csillagvizsgáló
Dátum: 2020.08.25. – 2023.08.10.
Távcsövek: 300/4500-es Heyde-Zeiss refraktor, Lunt 152 mm-es H-alfa naptávcső, 100/1000-es akromát
Kamerák: ZWO ASI 178 MC és ZWO ASI 178 MM-pro
Képfeldolgozás: AS!3, Registax, Photoshop