A legapróbb macska genomja

A feketelábú macska (Felis nigripes) egészen apró termetű, a házi macska alig felét teszi ki, ám annál vérmesebb ragadozó. Az állatka egy-két kilósra nő, még a nagy termetű hímek se érik el a 2,5 kilót, ám az összes macskaféle közül ő a legsikeresebb vadász: a támadásainak 60 százalékában sikerül is elejtenie a kiszemelt zsákmányát. Dél-Afrika, Botswana és Namíbia területén honos. Az állatka gyakran vackol be elhagyott termeszvárakba (emiatt a neve a dél-afrikai afrikaans nyelven „hangyaboly-tigris”).

A félszáraz régiók lakója vizet általában nem iszik, a számára szükséges nedvességet a zsákmányai testnedvei jelentik. Apró fekete foltokkal és csíkokkal tarkított homokszínű bundája, csíkos lábai és farka, valamint a nevét adó fekete talpa van. Apró rágcsálók, madarak, gyíkok és kétéltűek, sőt rovarok, és szükség esetén dögök is szerepelnek az étlapján. Képes azonban elejteni a nála nehezebb dél-afrikai vadnyulat is! Nagy energiaigényű, gyors anyagcseréjű macskaféle, amelynek naponta saját testtömege hatodát is el kell fogyasztania zsákmányai formájában.

A vadonban átlag 8, fogságban 16 évet élhet, mintegy 2 havi vemhesség után 1-2 kölyköt ellik. Ez azt is jelenti, hogy nem túl szapora, és részben ennek is köszönhető, hogy a természetvédelmi besorolása szerint jelenleg sérülékeny kategóriába tartozik. Azonban egy nemrégiben a PNAS folyóiratban közzé tett kutatás eredményei szerint a helyzete ennél is rosszabb.

Egy nemzetközi kutatócsoport a feketelábú macska genomját tárta fel és elemezte azt természetvédelmi szempontok alapján. Bár közismert, hogy minden vadon élő macskaféle egyedszáma és elterjedési területe drámaian csökken az élőhelyvesztés, a vadászat és más emberi tevékenységek hatására, mégis a nagymacskák megóvásáért zajlanak csak erőfeszítések. A világ számos kis termetű macskaféléje azonban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a saját ökoszisztémájában, mint a nagyok, az elvesztésük ugyanolyan drámai következményekkel jár.

A feketelábú macska védelmét is szolgálja az újonnan feltárt genomja. Az adatokból az állatfaj gyors evolúciójára is fény derült, azon alkalmazkodásra, amely az éjszakai életmódhoz szükséges érzékszervi változásokban, vagy épp a gyors anyagcserében is megnyilvánul.

A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az állatfaj esetében a genetikai sokféleség már igen jelentősen csökkent, a feldarabolódott élőhely miatt egymástól elszigetelődtek egyes populációi, amelyek a közelmúltban szenvedték el a beltenyészet káros hatásait. E beltenyészet miatt vált jóval gyakoribbá az a génmutáció, amelynek hatására a fogságban tartott feketelábú macskák halálozását 70 százalékban okozó betegség, az amiloidózis kialakulhatott.

Az adatok egyúttal arra is felhívták a figyelmet, hogy sürgősen fel kell mérni a világ többi kis termetű macskaféléjének genomját is, hogy a természetvédelmüket azok fényében tudjuk a lehető leghatékonyabbá tenni.