A lepkék hőháztartása és a klíma
Nem egészen értjük még azt, hogy a lepkék miféle módszerekkel tudják szabályozni a testhőmérsékletüket, így azt sem, hogy a klímaváltozás milyen hatással lesz rájuk.
A lepkék rovarok teste nem tud hőt termelni, így a környezetükre hagyatkoznak ha a testhőmérsékletüket meg akarják változtatni. Ezért is láthatunk a nyári hajnalokon a rét fűszálain napozva melegedő lepkéket, így tudják elérni az izmaik működéséhez szükséges „üzemi hőmérsékletet”.
Egy újonnan, a Journal of Animal Ecology folyóiratban közzé tett kutatásban katalán és brit kutatók a náluk honos lepkéket hasonlították össze abból a szempontból, hogy miként képesek a testhőmérsékletüket megnövelni, illetve szabályozni. A kérdés a változó klímánk miatt is különös jelentőségű.
A lepkék háromféle testtartással napoznak. Egyrészt széttárt szárnyakkal úgy, hogy a közvetlen napfény a testüket érje, másrészt zárt szárnyakkal, oldalirányból gyűjtik a nap melegét, harmadrészt pedig oly módon széttárt szárnyakkal, hogy a szárnyról visszaverődő fény is a testükre jusson. E módszerek mellett a szárny színei is befolyásolják, miképp tud felmelegedni az adott állat (például a nálunk is élő pókhálós lepke tavaszi-nyári nemzedéke vöröses alapszínű, míg az őszi nemzedékénél a fekete szín dominál). A lepkék eltérő helyeket is kereshetnek a külső hőmérséklet függvényében, így egy magas füvű réten repkedhetnek a fű feletti teljes napfényben, vagy a kissé árnyékosabb, fűszálak vagy épp cserjék közti területen.
A kutatáshoz a katalán és a brit felmérésben is azonos módszereket alkalmaztak. A kiszemelt területeken elfogott lepkéknek speciális hőelem segítségével megmérték a testhőmérsékletét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy hajszálvékony drót érzékelőt érintenek a lepkehálóban megfogott állat testéhez, majd a dróthoz kapcsolt készüléken leolvassák az eredményt, utána a lepke szabadon távozhat.
A katalán lepkék, úgy tűnik, jelenleg könnyebb helyzetben vannak, mint a brit lepkék a saját élőhelyükön, az ottani hőmérsékletek közelebb állnak a számukra optimálishoz, vagyis jobbak az üzemi hőmérséklet elérésében. Azonban ez azt is jelenti, hogy míg most hamarabb és könnyebben felmelegedhetnek, a klímaváltozással nagyobb veszély is fenyegeti őket, a túlzott felmelegedés miatt. A brit lepkéknek e szempontból a hosszabb távú jövőben lesz kedvezőbb a helyzetük. Mindkét régióban 22 Celsius-fok jelentette azt a küszöbértéket, amikor a lepke a napozás helyett már inkább árnyékba húzódott, azonban a brit lepkék jobban kihasználták az élőhelyük mikroklimatikus viszonyait (például a fentebb említett árnyékosabb helyek keresése). A brit táj legnagyobb hiányosságát pont ez jelenti, nem elég változatos, nincs a lepke számára egyaránt fontos napozóhely és árnyék is egymás mellett jelen. A katalán lepkepopuláció számára viszont kellően sokszínű táj és így sokszínű mikroklíma áll rendelkezésre, ez ebben a pillanatban még előnyt jelent, ám hosszabb távon már kevés lesz nekik is, a további felmelegedéssel már nem fognak tudni megküzdeni. Ellentmondásos módon a katalán lepkék számára a rétek elcserjésedése egyszerre nyújt előnyt a változatos klímájú tereppel, és egyszerre jelent hátrányt a réti fajok visszaszorítása révén. Ahol viszont sértetlenek a rétek, ott az árnyék fog igen hamar hiányozni a lepkéknek, így a változatosabb élőhelyek mindenképp előnyt jelentenek hosszú távon.
Fontos azt is tudni, hogy a klímaváltozás többféle úton is ártalmas a lepkéknek: nemcsak közvetlenül hat rájuk egy hőhullám melegével vagy az aszállyal, hanem a hernyóik tápnövényeinek pusztulásán keresztül közvetett módon is.