Sosem vagyunk egyedül!
Mászkáló porcicák, suhanó apró árnyak, falon settenkedő furcsa lények… Mind azt bizonyítja, hogy a lakásunk is egy élőhely, ahol osztozunk másokkal, főleg rovarokkal, melyek rejtőzködnek egy apró zugban vagy egy bútor mögött. Vajon kik ők és kell-e félnünk tőlük? Bemutatok közülük egyet, mely sokak számára ismerős és egyben érdekes lehet.
Gyakran találkozhatunk egy olyan poloskafajjal, a szemetes zugpoloskával (Reduvius personatus), melynek lárvája (más néven nimfa) elképesztően magas szintre vitte az álcázás művészetét. A zugpoloska lárvái a környezetükben található anyagokkal fedik be testüket, ebből következik, hogy a lakásban leggyakrabban előforduló anyagot, a port használják legszívesebben a rejtőzködéshez. Viszont nem elégednek meg csupán a kinézetükkel, hiszen akkor válnak hitelessé, ha úgy is viselkednek, mint egy élettelen porcica. A feltűnés elkerülése érdekében nagyon lassan és kimérten mozognak. Nem tesznek semmilyen hirtelen mozdulatot, amíg le nem lepleződnek, ugyanis érintés vagy egyéb zavarás hatására szélsebesen elmenekülnek.
Ha azt szeretnénk, hogy minél kevesebb rovar telepedjen meg a házunkban, semmiképp sem érdemes kilakoltatnunk a zugpoloskát, hiszen ez a faj ragadozó életmódot folytat, tehát zsákmányként tekint mindenre, melyet elfogni képes. Köztudottan nagy ellensége az ágyi poloskáknak (Cimex sp.), de nagyobb élőlényeket is leterít, mint például darazsakat, lepkéket vagy méretesebb bogarakat. Főleg éjjel szeret vadászni, nappal elbújik a kíváncsi tekintetek elől. A lárvák ki is használják álcázóképességüket a vadászathoz, hiszen, ha belegondolunk, mégis melyik préda ijedne meg egy porcicától? Ráadásul a zugpoloskák kevesen vannak a házban, tehát nem kell az elszaporodásuk miatt sem aggódnunk.
A lárvának kitűnő az álcája, de mi a helyzet az imágóval, azaz a kifejlett, szárnyakkal rendelkező rovarral? Az ő álcája már nem kifejezetten tökéletes, az egész teste fekete színbe burkolózik, ráadásul a kinézete már jobban emlékeztet a poloskákra. Nagy megkönnyebbülésünkre ez a rovar nem ereget bűzt veszélyhelyzet esetén sem, de kézbe venni akkor sem ajánlott, ugyanis a szipókának nevezett szájszervével képes szúrni, mely a méhcsípésre emlékeztet. A kifejlett, röpképes példány a házban marad, ha a körülmények megfelelőek számára. Meleg nyári estéken viszont a természetben is összefuthatunk vele, előszeretettel repül fényforrások közelébe, ahol bőséges táplálékra lelhet a sok összegyűlt rovarnak hála.
Írta és fényképezte: Lajtár Lili
Hatalmas mértékben hanyatlik a lepkeállomány
A felmérés ugyan az USA-ban készült, ám az eredményei számunkra is rendkívül tanulságosak.
A Szaharán túlról érkezett hazánkba az Év madara
Hosszú út után tértek vissza Magyarországra fokozottan védett récéink.
Hihetetlenül ritka videó készült a hegyvidékek rejtőzködő ragadozóiról
A hópárducokat a hegyek szellemeinek is szokták nevezni, annyira nehéz őket megfigyelni.
Új hóvirágfajt fedeztek fel a Nyugat-Balkánon
A Balkánon összesen 9 őshonos hóvirágfaj él, az új növény nagy magasságú hegyi rétek lakója, és csak egy helyszínről ismert az előfordulása.
Költeni kezdtek hazánk ritka ragadozó madarai
A veszélyeztetett kerecsensólymok állománya Magyarországon kívül mindenütt csökken.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
