Pehelyréce a Balatonnál
2024 telén a megszokottnál hidegebb napok köszöntöttek ránk. Ezt bizonyítja a csonttollúak beáramlása, valamint egy pehelyréce (Somateria mollisimma) felbukkanása a Balatonnál.
Amíg nagy tavunk nem fagy be, minden bizonnyal itt fog időzni. Hazánkban ritkán figyelhető meg, legtöbbször a Dunán és a Balatonnál látható, mégpedig ott ahol sok a vándorkagyló, ugyanis idehaza ez jelenti fő táplálékát.
A pehelyréce a tengeri récék közé sorolandó, Európa, Ázsia és Észak-Amerika sarkvidéki területein a tengerek mentén költ, általában nagyobb fészkelő telepekben. Grönlandon és a Spitzbergákon több ezer párból álló telepe ismeretes, de költ a Skandináv-félsziget parti zónájában is, végig a Fehér-tengertől a Finn-öbölig. A szárazföld belsejében nem telepszik meg. Költési ideje április közepére és júniusra datálható. A fészket a tojó építi. Egy sekély talajmélyedést keres sziklák takarásában vagy magasabb parti növényzetben. Magát a fészket mohával, fűvel, kaviccsal alapozza, ezt követve pehelytollaival vastag koszorú bélést épít bele. Három és hét tojást rak, évente csak egyszer költ. Tojásainak pusztulása esetén lehet pótköltése. Egy hónapon át kizárólag a tojó kotlik, a fészket csak annyi időre hagyja el, míg iszik és táplálkozik.
A hím egyedek a kotlás megindulása után csapatosan a vedlő helyekre indulnak, ahol vedlésükig meghúzódnak.
A fiatal madarak hetvenöt nap után érik el teljes röpképességüket. Táplálékát a tengerfenékről akár hat méteres mélységből nyeri. Kagylókat, tengeri sünöket, tengeri csillagokat, alsóbb rendű rákokat, fenékjáró halakat, csigákat, ritkán moszatot is fogyaszt. Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Az Európai vörös listán veszélyeztetett.