Így úsznak a korallbébik

Bár a felnőtt korallok képtelenek a helyváltoztatásra, ahhoz, hogy új szirteket hódítsanak meg, vagy épp követni tudják a tengerszint változását, mozogniuk kell. Ezt esetükben a korallbébik teszik meg, ugyanis azok még tudnak úszni. A korallok lárvának nevezett embriói szabadon úsznak a tengerben, ám az, hogy miként eddig nem volt világos. Az Exeteri Egyetem kutatóinak azonban nemrégiben sikerült megvizsgálniuk és részleteiben feltárni a korallbébik mozgását.

Az Acropora millepora nevű kőkorallt vizsgálták, ez az állat az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati régiójában él. Az ultramodern képalkotó vizsgálatok és számítógépes modellezés segítségével feltárt részletekből kiderült, milyen elrendeződésűek a mozgást biztosító csillók, és azok mi módon eveznek. Nagy sebességű és nagy felbontású képalkotást, elektronmikroszkópos vizsgálatot, valamint a csillók körüli áramlások feltérképezésére a részecskekép-velocimetria (PIV) nevű eljárást használták. Az ezek alapján készült modellt azután számítógépes szimuláció segítségével ellenőrizték, kiszámítva, hogy mennyire hatékony a korallbébik úszó mozgása.

Kiderült, hogy a sűrűn nőtt csillók összehangolt, hullámzásra emlékeztető rendszerben mozognak – hasonlóan a fociszurkolók körében néhány évtizede divatossá vált mexikói hullámhoz. Ez az összehangoltság teszi lehetővé, hogy a lárva képes legyen haladni. Ahhoz, hogy hatékonyan mozoghasson a lárva, több tízezer vagy százezer csillónak kell összehangolt hullámzásba fogni!

A korallok számára létfontosságú a helyváltoztatás, a lárvák terjedése, a korallbébiknek kell kiválasztaniuk azt a helyet, ahol azután a kifejlett korallpolip majd leéli teljes életét. A kutatók mérései szerint a korallok embriói másodpercenként 0,9 millimétert haladnak – ez nem tűnik soknak, azonban ne feledjük, hogy szinte csak egy sejtcsomóról van szó. Ez egy egészen kicsivel nagyobb távolságot jelent, mint amilyen hosszú maga a korallbébi.