Az oroszlán és a hangya

A Floridai Egyetem kutatói egy nagy, nemzetközi csoport részeként a Science folyóiratban írtak arról, hogy a behurcolt Pheidole megacephala hangyafaj hatására az oroszlánok kevesebb zsákmányt ejthetnek.

Ma már jól ismert, hogy Afrika egyes fafajai hangyákkal élnek szoros együttműködésben, e kölcsönösen előnyös kapcsolat a szavanna egészének ökoszisztémájában meghatározó, ugyanis a hangyák hatására az elefántok nem képesek a fákat legelve azokat szétdúlni, elpusztítani. Ez, a fákkal teli szavanna teszi lehetővé az oroszlánnak, hogy becserkéssze fő zsákmányát, a zebrát.

Úgy tűnik azonban, a hosszú evolúciós folyamatok által kialakított egyensúly felborult: a behurcolt hangyafaj hatására megszakad az akáciák és az őshonos Crematogaster-fajokba tartozó hangyák kapcsolata. Ha e hangyák nem védik a fákat, akkor az elefántok kidöntik azokat, így a korábban fákban bővelkedő terület sokkal nyíltabbá válik.

„Az aprócska betolakodók felbontják az afrikai ökoszisztémát összetartó köteléket, ami meghatározná, hogy ki hol kicsodát egyen meg” – magyarázta Todd Palmer ökológus professzor, a kutatás résztvevője.

A 3 évtizeden át tartó kutatásban kameracsapdák, nyomkövetős nyakörvet viselő oroszlánok segítségével mérték fel, majd modellezték a szavanna ökológiai kapcsolatrendszerét. A hosszú munka során kiderült, hogy a kicsiny hangyák mekkora feladatot vállalnak a szavanna fáinak megőrzésében! Az őshonos hangya jelenléte teszi lehetővé, hogy az akáciák megéljenek a szavannán annak ellenére, hogy az teli van éhes növényevőkkel.

A legújabb kutatásból azonban kiderült, hogy ez az egyensúlyi állapot mennyire kényes: a kb. 15 éve behurcolt hangyafaj hatására az akáciák elveszítették védelmezőiket, így az elefánt (és más növényevő) számára hozzáférhetővé váltak. Az idegenhonos hangyafajt alig vették észre, ugyanis a nagy termetű élőlényekkel szemben nem agresszívek, azonban a többi – őshonos – hangyát könyörtelenül pusztítják. Ennek ma már a tovagyűrűző hatása is látszik.

Az oroszlánok persze egyelőre még nem vesznek éhen, ha nem zebrát vadászhatnak, helyette van más zsákmányuk, például a bivaly. Ez nagyobb termetű és veszélyesebb ellenfél is, ám egyelőre nem világos, mi lesz a hosszabb távú hatása a zsákmányváltásnak.

A Crematogaster teszi lehetővé, hogy a szavanna jellegzetes akáciafáinak 70-99 százaléka életben maradjon. Nélküle ez a világ nem ugyanaz, gyökerestől alakul át. A védelmező őshonos hangya nélküli akáciákat hétszer könnyebben tudja elpusztítani az elefánt. Az így lecsupaszított szavannán az oroszlán csak harmad annyi zebrát tud fogni, mint a fákkal teli ligetes szavannán. Míg 2003-ban még az oroszlán étrendjének 67 százaléka volt zebra, 2020-ra ez 42 százalékra csökkent. Ugyanekkor a korábban zéró kafferbivaly 42 százalékos nagyságrendet ért el a ragadozó vadásztevékenységében. De vajon meddig fenntartható ez az új étrend? Azt se feledjük, nemcsak nagyobb és nehezebben elérhető táplálék a bivaly, de életveszélyes is, nem ritka, hogy az oroszlán jön ki vesztesként az összecsapásból.

A fák nélküli szavanna átalakulása ennél is távolabbra mutathat: minél kevesebb a fa és a cserje, annál könnyebben alakulnak ki tűzvészek is. Ez pedig további ökológiai átalakuláshoz vezethet.