A galápagosi pintyek inváziós parazitája

A Connecticuti Egyetem számolt be arról az új kutatásról, amelyben feltárták, hogy a galápagosi Darwin-pintyek egyes csoportjai védettebbek a behurcolt parazitával szemben, ez pedig reményt ad a madarak megóvására.

A Philornis downsi nevű légyfajt eredetileg Trinidad és Brazília területén azonosították, az állat nyüvei madárfiókák vérszívó parazitái. A Galápagos-szigetekre az 1950-es években hurcolták be, ám csak 1997-ben derült fény arra, mennyire végzetes hatása is van a pintyekre. A parazita egy-egy évben a pintyek fiókáinak akár 100 százalékát is elpusztíthatja. Emiatt létfontosságú a madarak fennmaradása érdekében valami megoldást találni a vérszívó parazita ellen.

„A légy nem egyformán hat az összes madárfajra, például a galápagosi csúfolórigó jobban tud védekezni a légy ellen, mint a Darwin-pintyek. Úgy gondoljuk, ez annak köszönhető, hogy a paraziták által sújtott fiókákat a szülők többet etetik, s így ellensúlyozzák a nyüvek okozta energiaveszteséget” – magyarázta Sarah Knutie, a kutatás vezetője.

Ebből kiindulva a kutató elgondolkodott: vajon a településeken élő Darwin-pintyek fiókáival mi lehet a helyzet? Az világos volt, hogy más az elérhető táplálék a vadon és a településeken élő madarak számára. Ezért végeztek egy felmérést San Cristobal szigetén, ahol egy 8000 lakosú város, Puerto Baquerizo Moreno található, ez a szigetek főbb településeinek egyike. Mind a városban, mint a vadon élő pintyeket megvizsgálták, egyaránt a parazitamentes és a parazitákat tartalmazó fészkeket.

Kiderült, hogy a parazitamentes fészkek közt nem volt különbség a fiókák sikeres felnevelkedésében a város és a vidék közt. Azonban a parazitás fészkekből több mint hatszor annyi fióka nőtt fel, ha városi volt a fészek, mint a vidéki fészkekben. A kismadarak vérmintáit elemezve arra jutottak, hogy a városiak és a vidékiek immunrendszere közt is volt különbség: a városi madarak esetében a fiókák veleszületett immunitása segítette a túlélést, míg a vidéki madarak esetében a fiókák inkább az adaptív immunitásukkal élték túl a paraziták támadását. Egyszerűen kifejezve: a városi kismadarakban olyan gyulladásos reakció indult be a vérszívás hatására, ami megakadályozta a parazitákat a táplálkozásban. A különbségek közt volt még az is, hogy a városi madarak több fehérjét etettek a fiókáikkal.

A kutatók persze nem azt akarják ezzel mondani, hogy városokat kell építeni a Galápagos-szigetekre a pintyek védelmében, hanem azt, hogy alaposabban fel kell tárni, miként változtak így a városi pintyek. Evolúciós oka van, vagy valamiféle környezeti hatásra, például az élelem elérhetőségére adott válasz? Ha ez kiderül, akkor a többi pinty védelmében is lehet olyan célzott intézkedéseket hozni, ami segíti azok túlélését. Emellett a többi szigetre is szeretnék kiterjeszteni a vizsgálatokat.

A parazita légy eredeti élőhelyén nem tud veszélyes mértékben elszaporodni, mert valószínűleg kordában tartják a parazitoid darazsak, vagy más ragadozói. Azonban a Galápagos-szigeteken ezek a természetes szabályozók nincsenek jelen, és több pintyfaj is rendkívüli mértékben megritkult. Ezek számára nincs idő arra, hogy valamiféle természetes adaptáció kialakulhasson, például a mangrovepintynek alig 100 egyede él ma csupán.