National Geographic Magyarország

Számos szempontból jó hatású a természetjárás, és most egy újabb pozitívumra bukkantak rá amerikai kutatók.

A Utahi Egyetem pszichológusainak azt sikerült modern mérésekkel bizonyítani, amit mintegy 150 éve John Muir és Henry David Thoreau leírtak: a természetben eltöltött idő a testnek és a léleknek is jót tesz. A kutatók most azt is hozzá tudták ehhez tenni: az agyunkra is pozitív hatással van.

A kutatók az egyetem környezetében sétáltatták meg 92 alanyukat, akiknek a fejére applikált EEG-sapka segítségével mérték is közben az agyi aktivitását. A sapka elektródákat nyom az ember fejének meghatározott pontjaihoz, ezek képesek az agy gyenge elektromos jeleit érzékelni, az ezekhez csatlakozott készülék pedig rögzíti e mért adatokat. Az alanyok fele az egyetem arborétumának ösvényein járt, a társaság másik fele pedig aszfaltutakon az egyetemi épületek közt.

A meglehetősen furán kinéző, EEG-sapkás sétáló alanyokat feliratozták, hogy a többi járókelő ne zaklassa őket. (Erre azért még egy egyetem területén belül is volna esély.)

Forrás: University of Utah

Egyre több szakember gondolja úgy, hogy a természettel fenntartott viszony elemi szükséglet, amely az evolúciónk során belénk ivódott igényeken alapul. Ha nem tudjuk ezeket az igényeket a természettel való kapcsolatunk révén kielégíteni, annak a testünk és a lelkünk is kárát látja. Modern korunk városi betonrengetege, a járművek és elektronikus kütyük világa azonban a lehető legtávolabb visz minket a természettől.

A kutatók egy elég gyötrelmes számolási feladatot adtak az alanyoknak: ezertől kellett hetesével visszafelé számolniuk. Bármennyire is jó fejszámoló valaki, ez a feladat néhány perc után meglepően kimerítő – ezt is akarták elérni a kutatók. Az így kifárasztott agyú alanyokat azután sétára küldték a kétféle helyszínre, majd megvizsgálták a figyelmi állapotukat.

Kiderült, hogy az arborétumban sétát tett alanyok figyelemkontrollja sokkal jobb volt, mint az egyetem épületei közt sétálóké, holott mindkét séta azonos mértékű sportteljesítményt jelentett. Valami van tehát a természetben, ami javított a helyzeten, nem pusztán a testmozgás segítette elő a változást. (A figyelemkontroll az, amikor az ember eldönti, mire irányítja a figyelmét, miközben a környezetben lévő zavaró tényezőket kizárja.)

A kutatók szeretnének további kutatásokkal olyan eredményekig eljutni, amelyek alapján például a várostervezéshez adhatnak tanácsokat, olyan települési szerkezetet lehetne létrehozni, ahol az ember elméje felüdülhet.