Repülésirányítás kolibri módra

A Brit Columbiai Egyetem számolt be nemrégiben arról, hogy az észak-amerikai Anna-kolibrik (Calypte anna) másképp irányítják a repülésüket, ha előre haladnak, és másképp, ha lebegnek.

A kutatók egy 4 méteres alagútszerű röpdét használtak, ahol a pihenőhelyéről a madárnak be kellett repülnie az élelméért. A madarak teszteléséhez különféle mintázatokat vetítettek ennek a kamrának az oldalsó és a madárral szemben lévő falára, majd kamerákkal rögzítették, miként is repül oda a madár a túloldalon lévő élelméhez. A csíkos mintázatokat úgy változtatták, mozgatták, hogy a kolibrit megtévessze, a csíkok mozgása alapján a madár vagy a valóstól eltérő, előre haladó sebességet észlelt vagy a repülési magassága kapcsán volt számára átverés. Eközben a szemközti falon egy forgó spirált látott a madár, ezt úgy tervezték, hogy a madár számára a helyzetváltoztatás illúzióját keltse.

Azzal, hogy a mintázathoz képest vizsgálták a madarak viselkedését, ki lehetett deríteni, mennyiben támaszkodik a látott jelekre repülés közben a kolibri. „Volt, hogy a madarak megváltoztatták a sebességüket vagy meg is álltak repülés közben, ám ez nem volt összefüggésben a minták változásaival” – mondta Dr. Vikram B. Baliga, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált kutatás vezetője.

„Amikor a kolibrik előre repülnek, a gyorsuláshoz egy úgynevezett belső előre haladó modellt használják, amit valamiféle intuitív robotpilótának is tekinthetünk” – mondta Dr. Baliga. „Ilyenkor túl sok a környezetből érkező információ ahhoz, hogy ezekre a vizuális jelekre közvetlenül támaszkodhassanak.”

Azonban lebegéskor, illetve az olyan helyzetekben, amelyek során a magasságukat kellett megváltoztatni, a kutatók úgy találták, sokkal nagyobb szerep jutott a madár által látott valós idejű környezeti jeleknek.

Ezek az információk nemcsak a kolibrik repülés-irányításáról vallanak, hanem felhasználhatóak lesznek önműködő repülő járművek navigációjának tervezésében is.