Hazánk immár két fogólábúja
Lassan teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy nemcsak az Alföld déli részén és Budapest környékén, de a közeljövőben Magyarország egész területén elterjedtté válik az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata). Érdekesnek találtam ennek az új fajnak a megjelenését hazánkban, ugyanis ez idáig csupán egyetlen fogólábúval találkozhattunk a természetben, a nálunk honos imádkozó sáskával (Mantis religiosa), melyet már gyerekkorom óta nagy figyelemmel kísérek nyomon. Megosztok néhány tapasztalatot a két fogólábú fajjal kapcsolatban az évek alatt gyűjtött megfigyeléseimből szemezgetve.
Szeged mellett egy bizonyos terület biodiverzitás-monitorozása során azzal szembesültem, hogy évről évre csökkent a nálunk honos imádkozó sáska egyedszáma még mielőtt megjelent volna az új faj és ez a tendencia továbbra sem mutat változást, olyannyira, hogy 2023 nyarának közepe táján már csak egy kis méretű gyepfoltban találtam néhány példányt. A két faj két különböző élőhelyet kedvel, így valószínűleg nem avatkoznak túlságosan egymás életébe, ugyanis a jól ismert imádkozó sáska a gyepszinten mozog, és főleg egyenesszárnyúakat fogyaszt, nagy kedvencei a sáskák. A félreértések elkerülése végett érdemes tisztázni, hogy az imádkozó sáska és a sáska nem ugyanaz, csak a magyar megnevezésük félrevezető, mert az imádkozósáska jóval közelebbi rokonságban áll a csótányokkal, mint a jól ismert, fűben ide-oda pattogó valódi sáskákkal.
Az új faj, az óriás ázsiai imádkozó sáska kedvelt élőhelye viszont a lombkorona és az étrendjében mindenféle rovar szerepel, ráadásul még kézből etetve is elfogadja a méretesebb legyeket. Aggodalomra adhat okot ezen faj falánksága, hiszen nem válogat, zsákmányul ejti az ázsiai márványospoloskától (Halyomorpha halys) kezdve a darazsakon át még a méheket is. Azzal nem is lenne semmi baj, ha csak egyetlen egy példány fogyasztana ennyit, de sajnos nagyon úgy fest, hogy Szegeden és környékén robbanásszerűen meg fog nőni ezen faj egyedszáma. Az elszaporodás időbeli gyorsasága, az alkalmazkodásának akadálymentessége a fajt igazi invázióssá fogja tenni, hiszen elég csak alaposan szemügyre venni a lombhullató fák télen csupasz ágait. Egy hektáros erdős területet felmérve 112 petetokot (más néven ootheca) találtam, főleg a lombkorona szélén a vékony gallyak végére ragasztva. Minden petetok 100-200 petét tartalmazhat.
Ha például csak 100 petével számolunk, máris megdöbbentőnek találhatjuk azt az adatot, hogy egy hektárnyi erdős terület több mint 10 ezer példánynak adhat otthont, melyek hatása majd nyár közepétől fog igazán megmutatkozni. Ugyanezen területen mindössze 9 imádkozó sáska (Mantis religiosa) petetokot számoltam a kisebb-nagyobb fűfoltokban. Ha ehhez még hozzávesszük a jó időjárási feltételeket és az ellenségeik egyedszámának csökkenését, valószínűleg a 2024-es nyarunkon bizonyos területeken érezhetővé válik majd a rovarok mennyiségének szignifikáns csökkenése.
A két fogólábú faj viselkedés tekintetében is különböző. A jól ismert imádkozó sáska felmászik a kezünkre, ha a teste alá nyúlunk, mindeközben az új faj minden erejével azon van, hogy kikerülje azt. Ha a teste alá nyúlunk, szinte azonnal leugrik rólunk, ráadásul az ugrást repüléssel is társítja, így sikeresen továbbáll. Az új faj kimondottan nem szereti, ha a megnyúlt előtoránál ragadjuk meg, hirtelen hátrafordulva belénk mélyeszti a fogólábain található tüskéket, melyek eléggé fájdalmasak a nagy méretük miatt.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
A virág céltábla a méhek szemében
Nem mindegy, mekkora a virág középső, sötét mintázata, ennek fényében válik kevésbé vagy épp jobban vonzóvá a méh számára.
A botanika is lehet extrém sport
Hátimotoros siklóernyők segítségével keresték fel a perui sivatag távoli zugait egy-egy ritka növény miatt, és egyúttal a módszert is tesztelték.
Ez a világ egyetlen, napenergiával működő gerinces állata
A szalamandrák számos fantasztikus tulajdonsággal rendelkeznek, azonban mind közül egy észak-amerikai faj a legkülönösebb: algákkal él szimbiózisban.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
