Itt vannak a bíbicek!
A február első felében beáramló meleg front meghozta az első tavaszi érkezőket. 2024-ben először láttam a Somló-hegy lábánál az első bíbic (Vanellus vanellus) csapatot
A régi paraszti világban, a bíbic érkezése jeles napnak számított, hiszen a szántó-vető nép számára a jó idő közeledtét jelezte. Nagyon szépen csengő régi, népi elnevezései maradtak fenn, úgymint libuc, biboc, bébic, kibic, gébic, klébic, liboc, klibic.
A madár elnevezése a hangjából ered, ha költési időben a fészke közelében jár az ember a feje felett repkedve hangosan kiáltja: „bé-bic” – ezzel próbálja elűzni a betolakodót. Nászidőszakban jellegzetesen csapongó röptével hívja fel magára a figyelmet, felkeltve párja érdeklődését. Röptében a szárnya lekerekített, ha azonban a földön pillantjuk meg, érdemes elidőzni egy kicsit a madár megfigyelésével, mert a tollazata ezer színben játszik, éppen hogy vetődik rá a fény olyan színben pompázik, bíboros csillogásban, nem beszélve a feje tetején viselt csinos tollbóbitájáról.
Gyakran vizenyős rétek szegélyében, magaslatain, alacsony vízborítású szántóföldeken telepedik meg, ahol a fészek gyanánt egy testméretének megfelelő üreget mélyít, ebbe száraz növényi részeket hord. Gyakran láthatjuk nagyobb csapatait a tavaszi vízjárásos réteken, általában a tojók gyülekeznek ilyentájt, a hímek megérkezésük után már foglalják a revíreket. Március derekán, vagy a hónap második felében pedig költéshez is látnak. Évente egyszer költ, ha fészekalját ragadozó megdézsmálja vagy a hirtelen jött esőzés tönkreteszi, pótköltésbe kezd.
A telet a mediterrán országokban és Észak-Afrikában tölti. Ősszel ismét nagy csapatokba vegyülnek a vonulásuk előtt, ekkor seregélyekkel együtt is megfigyelhetjük őket.
Védett madár, pénzben kifejezett értéke 50 000 forint, az európai Vörös Listán a sebezhető madárfajok közé sorolják.