A dámvad eredete

Őshonos, vagy betelepített? Védendő, esetleg betolakodóként kell kezelni? Mindezeket a kérdéseket megválaszolja az a két kutatás, amelyek a dámvad eredetét tárták fel, a PNAS illetve a Scientific Reports folyóiratban közzé tett eredménnyel. A kutatásról a Durhami Egyetem számolt be.

A kutatók ma élő és régészeti lelőhelyekről előkerült dámvad-maradványokból vontak ki DNS-t és elemezték azt, köztük egy 130 ezer éves, jégkori mintát a mai Nagy Britannia területéről – ez volt a legrégebbi minta a vizsgálatban. A genetikai adatok alapján felállították a dámvad evolúciós családfáját, a történelmi-régészeti adatokkal kiegészítve pedig kiderítették, hogy az ember mikor és merre vitte magával ezt az állatot.

Úgy tűnik, a dámvadakat újra és újra áttelepítettük, amerre járunk, kulturális és vallási okokból, valamint a hatalom szimbólumaként vittük magunkkal őket azokra a területekre, ahova mi is eljutottunk.

Az ókori görög Artemisz, illetve a római Diana istennők szent állata volt a dámvad, így ebben az időszakban ehhez köthető a dámszarvasok európai terjedése. Nagy Britannia modern kori dámvadairól eddig úgy hitték, hogy a normannokkal érkeztek, ám a vizsgálatok feltárták, hogy a római hódítás idején kerültek a szigetekre. Innen aztán a 17-19. században a brit gyarmatbirodalom segítségével világszerte elterjedt – például a karibi Barbuda szigetének nemzeti állata is lett.

A dámvad elterjedése időszámításunk előtt 8000-1200 között (balra), majd 1200 és időszámításunk szerinti 500 között (jobbra). A sárga a jégkori anatóliai populáció, a piros a balkáni. A lila a másik fajt, a mezopotámiai dámvadat jelöli.

Forrás: PNAS

A genetikai adatok alapján a közép- és észak-európai elterjedése, valamint a kanadai és barbudai elterjedése is a közeli múlt eredménye. Az egyik ősi népessége a jégkorszak után Anatóliában, a másik a Balkánon élt, majd a következő lépcsőfokot Itália és az Ibériai-félsziget jelentették – ezeken a helyeken a balkáni populációból származó dámvadak éltek az ókorban. Bár Dél-Európa számos állatnak jelentett jégkori menedéket, a dámvad számára nem, így ez a faj csak a jégkor után jutott el például az Ibériai-félszigetre, mégpedig a balkáni vérvonalból. Szintén a balkáni dámszarvasok utódainak 5-7 ezer éves maradványait találták meg az Égei-tenger egyes szigetein is. (Ciprus szigetére 10 ezer éve viszont egy rokonát, a mezopotámiai dámvadat telepítették be.)

A római korban Európa jelentős részére elvitt balkáni eredetű dámvad kipusztult, ám a középkorban – immár Anatóliából, vagyis a másik, a jégkort túlélt csoportból – újra betelepítették sok helyre. Artemisz istennő eredete a dámvad balkáni népességéhez köthető, az istennő első név szerinti említésére a minószi Krétán került sor. A dámvad Artemisz kultuszával együtt terjedt a Mediterráneumban – később a római megfelelője Diana vitte tovább.