A macskabagoly színe

Hazánkban is gyakori faj a macskabagoly, amelynek tollazatáról különös felfedezést tettek finn kutatók.

Számos állat létezik különböző színváltozatokban, ezekről már jó néhány esetben kiderült, hogy nem véletlenek. A színek segítik, hogy az állat beleolvadjon környezetébe, vagy egyes esetekben élettani funkciói is vannak a pigmenteknek.
A Turkui Egyetem kutatói a macskabagoly két színváltozatát, a sötétebb barnát és a fakó szürkét vizsgálták meg. Az elképzeléseink szerint ez az egész Európában elterjedt madárfaj is a környezeti körülményekhez alkalmazkodik a színeivel. A sötétebb színűekre a melegebb, párásabb környezetben, míg a világosabbra a hűvös, szárazabb környezetben, vagy épp a havasabb Észak-Európában fogunk nagyobb eséllyel rábukkanni.
Ez alapján a szakemberek úgy vélik, a felmelegedéssel és a hótakaró csökkenésével gyakoribbá válnak a barnás macskabaglyok északon is, ahol eddig a halványabb szürke színváltozat volt az uralkodó.
A kutatók nemrégiben 370 macskabagoly genomját elemezték, és megvizsgálták, milyen összefüggés lehet a tollazat színe és a környezeti alkalmazkodás között. Sikerült is olyan változatokat azonosítani, amelyek mind a színben, mind a hideg klímához való feltételezhető alkalmazkodásban szerepet játszottak.
Kiderült, hogy két génváltozat képes 70-100 százalék biztonsággal meghatározni, hogy szürke színű legyen a macskabagoly. Ugyanez a két gén létfontosságú a bagoly túlélésében az extrém időjárási körülmények közepette. Olyan tulajdonságokat határoznak meg, mint az állat energiagazdálkodása, a háj kialakulása, vagy épp az éhezésre adott élettani válasz, ami szintén a helyi környezethez való alkalmazkodás része.
Bár a részleteket e gének kapcsán még majd tisztázni kell, de ez arra utal, hogy a színváltozat többet jelent, mint az, hogy beleolvad-e a környezetébe az állat külleme, és valóban inkább a klímához alkalmazkodást jelezheti.