Merre járnak gólyáink?
A tél végéhez közeledve elvétve már látni egy-egy gólyát Magyarországon, majd a tavaszi felmelegedéssel egyre népesebb populáció közeledik hazánkba. Hol járnak pontosan most a madarak, és milyen veszélyekkel néznek szembe a vonulás során?
„Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy a gólyák eredendően nem Magyarországra érkeznek haza, csupán ide látogatnak a szaporodás érdekében” – kezdi a beszélgetést Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője, elismert madártani szakértő. A fehér gólya is gyakorlatilag egy olyan afrikai madárfaj, amely a származási helyén folyamatos versenyben van a többi, hasonló életmódot folytató madárral (emlőssel és akár hüllővel is), melyből Afrikában jóval több van, mint Európában, ezért a fehér gólyáknak két lehetőségük marad. Vagy ottmaradnak a távoli kontinensen és a versengésre, specializálódásra fordítanak nagyobb energiát, vagy pedig más – bizonyítottan sikeres stratégiát kipróbálva – északra vonulnak, ahol kevesebb a versenytárs. Ez áll a gólyák vonulásának hátterében is, amely a napokban veszi kezdetét.
Vannak vonulók, akik maradnak
A vonulási viselkedés fajonként, az adott fajon belül földrajzi területenként és korosztályonként is eltérő lehet. Magyarország vagy éppen Európa több száz vonuló madárfaja esetében ez már rendkívül összetett rendszert jelent, melyet a klímaváltozás napjainkra még nem változtatott meg alapvetően. Az erre utaló jelek azonban egyre több fajnál jelentkeznek. Korábban például minden fehér gólyánk visszament Afrikába az ősz beköszöntével. Ezzel szemben 2004/2005 tele óta állandósult a faj néhány példányának áttelelése. „Az elmúlt két évtizedben a hazai fehérgólya-költőállomány 4000-5000 pár között ingadozott, azaz 8000-10000 fehér gólya érkezett fészkelni Magyarországra tavaszonként, és ennek csak töredéke, 6-37 madár maradt itthon telenként. Bár arányaiban ez még mindig nagyon kevés, de az valószínűsíthető, hogy a klímaváltozás hatására egyre több madár vonulási viselkedése fog akár jelentős mértékben megváltozni” – magyarázza szakértőnk, majd a kérdésünkre egy fontos szempontra is felhívja a figyelmet. A Magyarországra érkező fehér gólyák is jelentősen hozzájárulnak az agrárterületek védelméhez. Mivel főleg gerinctelenekkel és apró gerincesekkel, rágcsálókkal táplálkoznak, ezáltal segítik a növénykultúrák védelmét a kártevők ellen. Ugyanakkor említést kell tenni azokról a fehér gólyákról is, akik az őszi elvonulást követően akár még évekig nem térnek vissza Magyarországra. „Mivel nagytestű madarakról van szó, az ivarérett kor elérése négy-öt évig tart, eddig nem állnak párba és nem építenek fészket sem. Ezeket a fiatal madarakat életük első éveiben nem hajtja a szaporodási és a visszatérési kényszer, akár többen is tölthetik a Afrika és a mediterráneum országaiban.” Ami az ivarérett példányokat illeti, a legkorábbiak február második felében útnak indulnak, elsőként a hímek érkeznek meg, az utóvéd tojók pedig legkésőbb április közepére érnek hazánkba, hogy időben elkezdődhessen a költés.
A vonulás veszélyei
„Egyre több az információnk arról, hogy a klímaváltozás milyen veszélyeket rejt az ökológiai rendszerekre és az egyes élőlényekre, de a kép még messze nem teljes, hiszen a jelenség napjainkban tapasztalható drámai megerősödése és felgyorsulása alig egy-másfél évtizedes múltra tekint vissza. Evolúciós és kutatási, adatgyűjtési és -feldolgozási értelemben ez rendkívül rövid időnek számít, viszont vannak olyan tényezők, amelyekről biztosan tudjuk, hogy komoly kockázatokat jelentenek a vonuló populációra vonatkozóan. Ilyen az elektromos áramütés és vezetékeknek ütközés okozta esetek.”
Az MME munkatársa arról számolt be, hogy az elektromos vezetékek nagy kockázatot jelentenek a madarak számára, a veréb és seregély méretűektől egészen a legnagyobb termetű fajokig, utóbbiak között vannak a fehér gólyák is. A vonulási útvonalak és a telelőterületek túlnyomó részén megtalálhatók ilyen szabadvezetékek, amelyek halálos áramütést okoznak a madaraknak. Bár tudjuk, hogy a vezetékek talajba süllyesztésével ez a veszély elkerülhető lenne, azonban ez igen költséges, csak Magyarországon ezermilliárd forintos összegről van szó. Nem beszélve arról, hogy erre a vonulási utat érintő országokban is szükség lenne, melyek közül sok a világ legszegényebbjei közé tartozik. Ezért olyan alternatív megoldásokon dolgozunk, mint például a madárbarát szerkezetek és a madarakat az akadályra figyelmeztető mechanikus forgó villogók.
Ugyanakkor jó hír, hogy a modern technológiák új dimenziót nyitott a madarak vonuláskutatása terén. Például a fémgyűrűk mellett már évtizedek óta alkalmazunk színes gyűrűket, majd műholdas jeladókat, melyeknek köszönhetően pontosabb adatokat nyerhetnek a kutatók a vonulási útvonalakról, a pihenő- és telelőhelyekről. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben még több információ álljon rendelkezésre többek között a fehér gólyák változó vonulási szokásairól.