A velünk élő búbospacsirták
Az istállók körül több búbospacsirta (Galerida cristata) figyelhető meg, amint a lócitromok között keresgélik a táplálékukat. Jó alkalmazkodóképességű faj, amely az emberi települések terjeszkedését megfelelően kihasználta.
Még a nagyvárosokban költ a lakótelepek lapos tetős házainak tetején, továbbá gyakran megfigyelhető a nagyobb autóparkolókban táplálékot keresgélő egyedei. Európai állománya szinte mindenhol csökkenő tendenciát mutat, kivéve a Kelet-Európai országokat, így hazánkban is stabil a populációja.
Néhány hazai gyűrűzési adat áll csak rendelkezésre, ami alapján megállapítható, hogy télen csak néhány kilométerre kóborolnak el a párok a költőhelyüktől. Vidéken, a nagy havazások idején behúzódnak a baromfiólak környékére, ahol találnak táplálékot: kukoricadarát, ocsút, apró magvakat. Február végén egyre többet énekelnek.
A magyar táj tipikusan jellemző madarára érdemes odafigyelni, hogy ne csökkenjen a létszámuk, és még sokáig lássunk a háztetőkön éneklő búbospacsirtákat.
Hazánkban védett faj, a természetvédelmi értéke 50 000 forint.