A félelem szaga

Azt mindenki tudja, hogy a katicák levéltetveket esznek (lásd a lenti videóban: a harlekinkatica lárvája felnövekedése során több mint ezer tetvet fal fel), így kiváló segítői a kertészeknek. Azonban például ennek köszönhető, hogy az ázsiai eredetű harlekinkatica ma már a világ számtalan pontjára eljutott, és a természetbe kiszabadulva átalakította a helyi, őshonos katicanépességet. Nem biztos tehát, hogy minden szempontból tökéletes védekezési mód katicákat szabadon engedni egy zöldségeskertben.

A Pennsylvania Állami Egyetem kutatói újszerű növényvédelmi módszert dolgoztak ki: azt vizsgálták meg, miféle kapcsolat áll fenn a katicák szaga és a levéltetvek viselkedése között. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mennyire képes a levéltetű észlelni a katica szaganyagait, illetve melyek azok a katicákra jellemző szaganyagok, amelyeket képes megérezni a levéltetű.

„Arra voltunk kíváncsiak, hogy a zsákmánnyá válástól való félelem hatására milyen viselkedési és élettani változások következnek be” – mondta Sara Hermann, a kutatás vezetője. A kutatók szeretnék feltárni, hogy a mezőgazdaság számára miként lehet ezt a meglévő viselkedési és kapcsolati rendszert hasznosítani.

Az élőlények körében a ragadozóknak különleges szerep jut, nemcsak azzal szabályozzák a zsákmányállatok jelenlétét, hogy időnként megesznek közülük néhányat, hanem azzal is, ha pusztán ott vannak a rendszerben, s ezt a zsákmányállat tudja. Ezt valahogy úgy képzeljük el, mint amikor turistaként olyan helyekre utazunk, ahol jól tudjuk, hogy sok a zsebmetsző, na ott extra óvatosan viselkedünk, vagy épp egyes, különösen veszélyes, rossz közbiztonságú helyeket egyenesen elkerülünk. Az állatok hasonlóan járnak el, ha csak észlelik a ragadozó jelenlétét, akkor igyekeznek elkerülni azokat a helyeket, amelyeken bizton számítani lehet rájuk. Az állatvilágban pedig az észlelést és a jelenlétet is gyakran a szaganyagok segítségével oldják meg.

A kutatócsoport 2021-ben már felmérte, hogy mik is a katicák (harlekinkaticákat vizsgáltak) szagában a fő összetevők, és már akkor észrevették, hogy a puszta szaganyag képes viselkedésváltozást kiváltani egyes levéltetvekből. Ezután kísérleteket végeztek a katicaszaggal, s általánosságban arra jutottak, hogy a katicaszagú növényeket igyekeztek elkerülni a levéltetvek. A legutóbbi kutatás során pedig azt is kiderítették, hogy a katicaszagú növényeken rövidebb ideig szívogattak a levéltetvek, és kb. 25 százalékkal kevesebb is volt belőlük.

Sara Hermann úgy véli, a katicaszag összetevői előállíthatók mesterségesen, és aztán reményei szerint majd felhasználhatók is lesznek a növényvédelemben. „A kutatásunk azt sugallja, hogy a katicák szagának jelenléte önmagában jó módszer lehet a levéltetvek létszámának csökkentéséhez legalább rövid távon, és olyan technológiát jelent, amit érdemes tovább kutatni” – tette hozzá a szakember.

Hasonló, illatösszetevőkön alapuló növényvédelmi módszerek már léteznek, ám azok az egyes kártevőnek számító rovarok párzását lehetetlenítik el (ilyenek azok a feromonos molycsapdák is, amiket mi is vásárolhatunk a spejz vagy a ruhás szekrény védelmében). Hermann szerint ez a típusú védekezés nem torkollik rezisztenciába sem, ahogy a rovarölő szerek használata. A kutató további célja, hogy szélesebb életközösségekre nézve, és szántóföldi körülmények közt vizsgálja meg a katicaszag hatásait, könnyen elképzelhető, hogy más állatokra is hat, talán pont a rokonokra. Ezt azért meg kell ismerni azelőtt, hogy a katicaszagot kereskedelmi forgalomba lehetne hozni.

Világszerte mintegy 6000 katicafaj él (hazánkban közel száz ), ezek legnagyobb része ragadozó, számos fajuk a növényeken élő gombákat (lisztharmat és társai) eszik, néhány fajuk viszont növényevő. Őseik valószínűleg a kréta időszakban alakultak ki, ám az első ismert katica ősmaradvány csak 53 millió éves.