Medvék és fenyők

A nagy termetű állatok számos módon befolyásolják a környezetüket, akár saját természetátalakító tevékenységükkel, akár a ragadozóként elfogyasztott más állatokon át közvetetten. Az ilyen folyamatokat jórészt természetes élőhelyeken vizsgálták, azonban mára egyre több az ember által átalakított mesterséges élőhely, és az állatok is gyakran kerülnek ezekre az emberi tájakra. Mi történik ilyenkor?

A Tokiói Egyetem kutatói az Ecology folyóiratban ismertették különös felfedezésüket, mely szerint a faültetvényekben a barna medvék lelassítják a fák növekedését. A Hokkaidó északkeleti csücskében lévő Siretokó-félsziget természeti értékeinek köszönhetően világörökségi helyszín, nemzeti parknak is otthont ad, és híres az itt élő medvékről. Egy alig 1700 négyzetkilométeres helyen 500 barna medve él, ezzel a régió a világ legnagyobb medve-népsűrűségű területei élvonalában van.

Az eredetileg erdős félszigeten, korábban mezőgazdasági művelésbe vont földeket az elmúlt 5 évtizedben hagytak visszavadulni, illetve végeztek erdőtelepítést. A természetes erdők és a faültetvények keveréke biztosít az állatok számára meglehetősen eltérő élőhelyet, így jól megfigyelhető a viselkedésük e kétféle élőhelytípuson.

A 2000-es évek elejére a terület szarvasainak hatására a lágyszárú növénytakaró jelentősen lecsökkent, a medvék ekkortól álltak neki a faültetvényes helyen, és csakis ott ásni. Az itt élő, a fák gyökerein táplálkozó nagy termetű kabócafaj (Lyristes bihamatus) föld alatti nimfáit keresték és ették. Ennek hatására azon ültetvényekben, ahol a medvék ástak, lelassult a fák növekedése.

Számos rovarcsoport kifejléssel fejlődik, ennek során a fiatal egyedek olyanok, mint a felnőtt rovar apró, részint hiányos változatai. Ide tartoznak a kabócák is, de például a szöcskék is, a nimfák jól felismerhetőek, de például nincsenek még szárnyaik. A teljes átalakulással fejlődők ezzel szemben lárvaként kezdik életüket, e lárvák pedig nem hasonlítanak a kifejlett rovarra, és lárvakoruk végén bebábozódnak, ekkor nyerik el végleges alakjukat.

A kutatók számos ponton kijelöltek parcellákat, amelyek egy részén ástak a medvék, más részén nem, a kétféle parcellatípus esetében számos összehasonlító mérést végeztek a növények különféle részein és a talajon is. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, a levelek nitrogénkoncentrációja volt alacsonyabb a feltúrt ültetvényekben, és ez fogta vissza a fák fejlődését. Ezzel szemben a természetes erdőkben szinte egyáltalában nem ásnak, vagyis úgy tűnik, a mesterséges erdők faültetvényeinek hatására a medvék viselkedése megváltozott.

A megfigyelések azt mutatták, a leggyakrabban a vörösfenyő-ültetvényeket túrták fel a mackók azokon a helyeken, ahol az egyébként aljnövényzetként szolgáló törpebambusz (Sasa kurilensis) nem él. A vizsgálati helyszíneken gyűjtött évgyűrű-furatok elemzéséből kiderült, hogy a medvék kb. 2000 óta lassítják a fák fejlődését, ettől kezdve csökkent a talajban elérhető nitrogén mennyisége. Az ásás miatt ugyan kissé szárazabbá is vált a talaj, de a kutatók szerint ennek nem volt mérhető hatása a fákra nézve. Az ásás valószínűleg a talaj mikrobaközösségét bolygatta meg, és emiatt nem volt elegendő a fák növekedéséhez szükséges nitrogén. A nitrogénből ráadásul a legfelső talajrétegek tartalmazzák a legtöbbet, és pont ezeket ássa fel leginkább a medve.

A kutatók azt is észrevették, hogy a szahalini jegenyefenyő ültetvényekben (ez a japán hagyományos építészet legkedveltebb fája) is ástak a medvék, és erről a fáról érdemes tudni, hogy a természetes erdőkben is előfordul. Emiatt a szakemberek véleménye az, hogy előfordulhat, hogy a medvék majd a természetes erdőkben is nekiállnak kabócákat ásni, így érdemes lesz azokra is odafigyelni.

Míg például Észak-Amerikában a medvék extra tápanyagokkal gazdagítják a folyók közelében talajt a lazachalászatuknak köszönhetően, s ezzel javítják az ottani természetes erdők növekedését, Japánban pont ellenkező hatású a speciális, ember által létrehozott tájban a viselkedésük. Fontos tehát mindenféle élőhelyen megvizsgálni egy-egy nagyobb termetű állat átalakító hatásait, és nem szabad általános következtetést levonni egyetlen vizsgálatból.